Korunk egyik legnagyobb írója ma 102 éve született Debrecenben. Nem mellesleg kiváló költő, emellett szerető feleség és megtörhetetlen harcos is volt. Kevesen mondhatják el magukról, hogy akkora sikereket értek el, mint ő, ráadásul egy olyan korban, ami egyáltalán nem kedvezett számukra.
Számos remekművet írt élete során, ezek közül két regényt emelnék ki, melyek szerintem sorsfordítók voltak az életében.
A politika miatt hosszú évekig nem publikálhatott, nem jelenhetett meg egyetlen írása sem. Ám ezekben az időkben sem maradt tétlen, ekkor vált költőből íróvá. Az első műve, melyet a kényszerszünet után nyilvánosságra hozott, a Freskó volt, 1958-ban. Ez volt az a regény, melyet elsőként fordítottak le német nyelvre és mellyel kikerült a világpiacra. Ekkor egy teljesen új időszak kezdődött az életében. A külföldi sikerek egyértelműek voltak.
A másik regény Az ajtó, amit 1987-ben írt. 1995-ben fordították le először angol nyelvre. Valójában ez a történet róla szólt, az ő életéről, az ő bejárónőjéről.Emerenc a valóságban is létezett, és nagyon közel állt Szabó Magdához.
Az írónő még életében több díjat kapott ezért a művéért, több országban is. 2015-ben, 8 évvel a halála után pedig a regény felkerült a New York Times 10-es listájára, amiben az év legjobb könyveit válogatták össze.
Férjével, Szobotka Tiborral 35 évig élt boldog házasságban. Egy interjúban ezt nyilatkozta róla: „...most azt kellene mondanom, hogy elvesztettem. De nem vesztettem el, mert nem adom oda soha!" Élete végéig házasnak vallotta magát, ha valaki özvegynek merte titulálni, az többé nem léphette át a háza küszöbét. Különleges szerelem volt az övék, ahol mindkét fél megbecsülte és tisztelte a másikat.
Férje hirtelen halálát is méltósággal viselte. A kezdeti sokk után azt tette, amit egy feleségnek tennie kell. Méltó emléket állított férjének, és befejezte memoárját, ami nem egy tipikus önéletrajzi kötet, inkább egy szerelmes regény. Benne van a Szabó Magda jelenség is - hiszen ők ketten eggyé váltak.
De vajon ki volt Szabó Magda a magánéletben? Mit kapunk, ha kezéből kivesszük a tollat és csak mint embert látjuk? Mélyen vallásos, istenfélő ember volt. Életében fontos szerepet játszott a hit és annak gyakorlása. Talán ennek köszönhető, talán csak tüneményes személyiségéből fakad mérhetetlenül megbocsátó viselkedése. "Ami volt, elmúlt."- hangoztatta sokszor.
Határtalan kedvessége mellett azonban egy erős akaratú és céltudatos nőt láthattunk, aki mindig elérte, amit akart. Napi 4 órát aludt és 20-at dolgozott, még utolsó éveiben is. Írás utáni vágya sosem lankadt.
"Egyetlen dolog hiányzik az életemből. Nekem senki sem mondta, hogy édesanyám..." -nyilatkozta a 75. születésnapján készített interjúban. Sosem szült gyermeket, pedig világéletében vágyott rá. A rendszer áldozatává vált, nem látta, mit hoz a jövő. Elmondása szerint nem tudta, hogy a Szovjetunió szétesik majd, azt pedig nem akarta, hogy a gyermeke egy rendszer rabszolgája legyen.
Hogy Gian Paolo Serino, olasz kritikus szavait idézzem: "Szabó Magda nem mézzel ír, Szabó Magda olyan tintával ír, ami beléd hatol és nyomot hagy benned!" Ennél többre egy írónak talán nincs is szüksége.
Nyitókép: Origo
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.