Történetük is klisészerűen hasonlít a többi amerikai nagyiparos családéhoz, akik a könyörtelen üzletemberekből egyszer csak hirtelen emberbarátokká váltak. De hát mint tudjuk: gazdag emberektől nem illik megkérdezni, hogy honnan szerezték az első milliójukat...
Az egykori szatócsboltos leszármazottjai egy véletlennek köszönhették a vagyonukat. Nem sokkal azután, hogy Svájcból nincstelen bevándóként megérkeztek Amerikába, egy adósság fejében átvették egy veszélyes coloradói ércbánya bányászati jogát. Csak ők hittek benne, hogy ez valaha is hasznot hozhat számukra. És igazuk is lett: hamarosan jelentős ólom- és ezüstkészletet találtak, és ezzel egy csapásra az ércbányászat egyik legfontosabb vállalkozóivá léptek elő.
A meggazdagodás érdekében pedig nem válogattak az eszközökben: utahi rézbányájukba Magyarországról, Japánból és Görögországból toboroztak bányászokat. Majd ezeket a kiszolgáltatott, szegény embereket fegyveres őrökkel körülvett táborokban tartották, s embertelen körülmények között dolgoztatták.
Sőt, amikor a hatezer bányász - magasabb béreket és emberibb körülményeket követelve - fellázadt, az őrök belelőttek a tömegbe. Végül halálos áldozatokkal járó megtorlással verték le a lázadást.
Miután az USA megvásárolta Alaszkát az oroszoktól, Guggenheimék is elkezdtek észak felé terjeszkedni: négy év múlva egyedül az alaszkai rézbányájukból tízszer annyi árbevételt könyvelhettek el maguknak, mint amekkora összeget az oroszok a vásárláskor a teljes alaszkai területért kaptak az USA-tól. Ám a munkakörülmények a Guggenheim bányákban továbbra is gyilkosak voltak: az emberek mínusz 40 fokos hidegben, jeges szél- és hóviharokban dolgoztak.
A Guggenheim vállalkozás viszont egyre csak növekedett - sorra nyitották meg újabb bányáikat. Voltak arany-, ezüst-, gyémánt-, rubin-, és mindenekelőtt rézbányáik Alaszkán kívül Mexikóban, Chilében,Bolíviában, Kongóban és Angolában is. A 20. század elejére már a világon előforduló rézkészlet 80%-át ők birtokolták - így lettek az Egyesült Államok, sőt, a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családja.
A család pechjére a utahi bányalázadás kegyetlen leverésének híre ment - és rendesen megtépázta a renoméjukat. Guggenheiméknél e fordulathoz az járult hozzá, hogy az utahi bányájuknál történt véres esemény után kénytelenek voltak kiegyezni a szakszervezetekkel.
És persze a társasági életben is komoly erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy helyreállítsák a család jó hírnevét... A családtagok különböző alapítványokat hoztak létre: volt, aki a repülés kutatását támogatta, volt, aki a szegények részére fogklinikát és egészségügyi centrumokat hozott létre.
A humanitárius célok támogatása mellett a művészet sem maradhatott ki a család "piár stratégiájából": Solomon R. Guggenheim létrehozta alapítványát, amely a Guggenheim Múzeum létrehozására született meg. Bár ma már a múzeum a modern műtárgy gyűjteményéről híres, Solomon eleinte régi mesterek műveit gyűjtötte - a modern művészet felé csak azután fordult, hogy barátságot kötött a német származású avantgárd festőnővel, Hilla von Rebay-val.
A rossz nyelvek persze azt beszélik, hogy a német bárónő nemcsak tudásával, hanem elsősorban női bájával varázsolta el az öregedő mágnást. Mindenesetre nemsokára már művészeti tanácsadóként alkalmazta a nőt, aki így nagy befolyással bírt a gyűjteménye kialakítására.
De természetesen, ha erről a családról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a legismertebbé vált műgyűjtőt, Peggy-t, akinek viharos élete legendássá vált....
Összefoglalva: így jutott el a szegény kivándorló család az apró kis szatócsbolttól a világot behálózó Guggenheim konszernig.
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.