Az egész egy mesekönyvvel kezdődött, ami száz különleges nő életét mutatja be egy-egy oldalon. Maria Sibylla Merian rövid történeténél a gyerekemet elbűvölte egy mondat: "Abban az időben az emberek azt hitték, hogy a lepkék mintegy varázsütésre bújnak elő a sárból. Maria tudta, mi az igazság, de senki nem hitt neki." Ezt követően a csemetém arra kért, hogy tudjunk meg többet a "lepkés nőciről". És ami azt illeti, én is kíváncsi lettem.
Kiderült, hogy a lepkés nőci igazán vagánynak számított a maga idejében.
Mindössze 13 éves volt, amikor először lefestette az általa gyűjtött növényeket és rovarokat.
"Fiatalkoromat rovarok megfigyelésével töltöttem, először selyemhernyókkal foglalkoztam a szülővárosomban, Frankfurtban. Rájöttem, hogy más hernyókból gyönyörű pillangók vagy molylepkék keletkeznek, és hogy ez a selyemhernyókkal is így van. Emiatt elkezdtem gyűjteni az összes hernyót, amit csak találtam, hogy lássam, hogyan változnak át."
Egy ilyen gyerekkor után nem meglepő, hogy munkája megszállottja és szerelmese lett. Egész életét a kutatásnak szentelte, ami akkoriban nem volt olyan egyszerű dolog, mint napjainkban. Hiszen az ő idejében (1647-1717) egy természettudósnak nem volt fényképezőgépe - tekintve, hogy közel egy évszázaddal később találták fel. Mégis elképesztő pontosságú illusztrációkat készített, amelyek részletesen mutatták be a metamorfózist.
"Hollandiában (ahol számos szakember gyűjteményét tekinthette meg) nagy csodálkozással vettem észre, milyen csodálatos állatok származnak a Kelet- és Nyugat-Indiákról. Itt számtalan más rovart is láttam, de mivel az eredetük és a szaporodásuk ismeretlen, fel kell tennünk a kérdést, hogyan alakulnak át, kezdve a hernyóval, folytatva a selyemgubóval, és így tovább. Ez vezetett ahhoz, hogy megtegyem rég vágyott utamat Suriname-ba."
Merian két évet töltött Suriname-ban, és jegyzeteket, rajzokat készített a helyi növény- és állatvilágról - sőt, könyvében azok hasznára is részletesen kitér. Továbbá nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy a holland telepesek rosszul bánnak az indián és fekete rabszolgákkal.
Ma már teljesen természetesnek vesszük azt, hogy tudjuk, miként szaporodnak a rovarok. De akkoriban a tudósok meg voltak győződve róla, hogy a rothadó talajból jönnek létre spontán keletkezéssel. Sőt, az egyház is osztozott ezen a véleményen. Meriannak éppen ezért úgy kellett információt csepegtetnie az emberek fejébe, hogy közben ne sértse meg a tudósok és az egyház közös elméletét.
Ezek után nem csoda, hogy a második könyvében ezt olvashatjuk előszóként:"Ne az én dicsőségemet keresse, egyedül Istenét, hogy dicsőíthesse őt, mint azt, aki ezeknek a legapróbb és legszerényebb hernyóknak is teremtője."
Bár a könyve tudományos megfigyeléseken alapszik, a bevezető mégis a teremtésről elmélkedőknek szól - ahogy azt a korának elvárásai megkívánták. Mindezek ellenére csak a huszadik század utolsó éveiben váltak híressé a könyvei és illusztrációi. Így került fel arcképe a német ötszáz márkás bankjegyre.Németországban több iskolát is elneveztek róla, és a 2005-ben vízre bocsátott Maria S.Merian német kutatóhajó is az ő emlékét dicsőíti.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.