Katherine Switzer, az első maratonfutó nő

Jó, tudom, a jelenlegi futás őrületben nehéz elképzelni, hogy az 1984-es Los Angeles-i olimpián eshetett meg az először hivatalosan, hogy a női maratoni futás bekerült a versenyszámok közé. Merthogy az akkori - és ugye nem is olyan nagyon régi - felfogás szerint, a nők szervezete nem alkalmas a maratoni táv teljesítésére. Ezt pedig az alábbi tévhitekkel támasztották alá:

• A nők méhe elmozdulhat a hosszútávfutástól.
• Extrém módon kiszőrösödhet a mellkasuk.
• Megnőhet a lábméretük.

A nők maratoni futásának legnagyobb úttörője Kathrine Switzer. Ő volt az, aki 1967-ben csellel lefutotta a bostoni maratont. Ugyanis hivatalosan nők NEM nevezhettek, de a húszéves újságíró palántát nem ejtették a fejére, és a semlegesnek ható K.V. Switzer néven adta le jelentkezését.

Így aztán már csak az volt a teendője, hogy becsülettel tréningezzen a versenyre. Ez mondjuk, nem volt annyira egyszerű - tekintve, hogy a nőket nem tartották alkalmasnak az atlétikára -, ugyanis az edzők rendre elhajtották. Végül az akkori barátja készítette fel a távra, és szerencsére a versenyen sem hagyta magára. Akkor sem, amikor dulakodás tört ki.

A botrányt a verseny szervezője, Jock Semple robbantotta ki, aki nem éppen finomkodva, a "Takarodjon a versenyemről, és ide azzal a számmal!" szavak kíséretében erőszakkal megpróbálta eltávolítani Switzert a pályáról. A hős lovagnak hála, a szervező nem járt sikerrel. Az meg már csak a sors különös fintora, hogy később Switzer és az erőszakhoz folyamodó szervező jó barátok lettek.

No, de elmondása szerint, azon a bizonyos ikonikus első maratonon történt dulakodást követően értette meg, hogy esetében többről van szó, mint sima sportteljesítményről. Neki ezt a maratont most már nem magáért, hanem a nőkért, a nők egyenjogúságért, a nők becsületéért kell lefutnia. Úgy érezte, hogy a versenyt akár térden csúszva is, de meg kell csinálnia. És sikerült is neki, mint ahogy azt is elérte, hogy a női maratoni futás bekerült az olimpiai játékokba. Habár erre azért 1984-ig várni kellett, de ezt élete egyik legnagyobb eredményének tartja.

Mindemellett a sikeres 1967-es maratoni futásnak óriási visszhangja lett, fotói bejárták a világsajtót. De érdemi változás mindössze annyi történt, hogy megszigorították a jelentkezés feltételeit, és a nőket egyöntetűen kizárták a férfiakkal való versenyzésből. Végül 1972-re érték el, hogy a nők hivatalosan is indulhassanak maratonon. Bár még ekkor is diszkriminatív - 10 perccel előbb rajtoltak, mint a férfiak - eljárásoknak tették ki őket. Ellenben legalább hivatalosan versenyezhettek.

A "Marathon Woman"-ként számontartott úttörő futónő hetven felett is aktív, és úgy érzi, bőven van még teendője. Hiszen míg a férfiak már 3000 éve futnak komolyabb távokat és szinteket, addig a nők csupán 40 éve. Szeretné, ha bizonyosságot nyerne, hogy a nők valójában jobb állóképességgel bírnak, mint a férfiak.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: AFPforum