Egy áldozatot megszabadítani áldozat mivoltjától: erre egyetlen bíró, rendőr, ügyész sem képes. Viszont Dr. Edith Eva Eger, a magyar származású pszichológus pont erre szakosodott.
Már közel 50 éve adja vissza a "szabadságot" veteránoknak, bűncselekmények és egyéb traumák áldozatainak. És persze minden fájdalmat hordozó léleknek, aki elolvassa a világsikert meghozó életrajzi könyvét.
A döntés
Edie sokszor feladhatta volna élete során:
- Például, amikor a koncentrációs táborban az egyik elszólása miatt elszakították az édesanyjától, aki pár óra múlva már halott volt.
- Vagy amikor táncolnia kellett az anyja gyilkosa, Dr. Mengele előtt.
- Vagy amikor a végkimerülés határán döntenie kellett: füvet fog enni vagy emberhúst. És ő inkább legelt.
- Vagy amikor megérkezett Amerikába egy fillér nélkül, kezében az egyéves lányával.
De ő nem tette. Mert ő nem az a fajta nő, aki feladja. Ám az is igaz, hogy nagyon sokáig gyötörte a bűntudat, és nap mint nap démonaival hadakozott. Múltjának fogságában élt, de egy nap úgy döntött, élni akar. "Életet vinni az életbe" - ahogy ő írja a könyvében.
A zsidó lány és a huszadik század...
Edie tehetséges balerina volt és a tornászcsapat tagja. Az Olimpia volt az álma, és ezért mindent meg is tett. Ám a fiatal zsidó lány 1944-ben az Olimpia helyett az auschwitzi koncentrációs táborba került a szüleivel és a testvérével együtt. Ahol Dr. Mengele megkérdezte tőle, hogy az anyja vagy a nővére áll mellette. És ő rossz választ adott...
Edie ugyanis őszintén felelt, és elmondta, hogy ő az anyja. Aminek következtében az asszonyt kivették a sorból, és "zuhanyozni" küldték. A fiatal lányt pedig arra kényszerítették, hogy még aznap este dr. Mengelét szórakoztassa tánctudásával. És ő táncolt, mert táncolnia kellett, közben pedig azt képzelte, a budapesti Operában van.
Túlélni a túlélhetetlent
A következő hónapokban Edie és Magda - a nővére - keresztülmentek a poklon. Hónapokat töltöttek a haláltáborban, dolgoztak lőszergyárban, meneteltek hóban-fagyban. Még élő pajzsként is használták őket a bombatámadások megfékezésére. De csodával határos módon túlélték mindezt. Sőt, nem sokkal később Edie rátalált a szerelemre. Majd férjhez ment, és Amerikába emigrált . Nyelvtudás és pénz nélkül érkezett meg New Yorkba, karjában a lányával.
Miután lánya könyveiből megtanult angolul, Edie egyetemre ment. 42 évesen kapta meg pszichológus diplomáját, és aztán a doktori címet is megszerezte. De még hosszú utat kellett megtennie ahhoz, hogy tényleg azt mondhassa: élek.
Már praktizáló pszichológus volt, amikor rájött, hogy amíg saját maga nem dolgozza fel a vele történteket, addig másokon sem tud segíteni. Így hát visszament Auschwitzba, és szépen lassan feldolgozta azt, ami vele történt. Végül, a gyógyulás legutolsó fázisaként - közel 90 évesen - kiírta magából a történetét.
Napjainkban...
Edie ma Kaliforniában él, egy gyönyörű, medencés házban. Túl a kilencvenen, többszörös dédnagymamaként még mindig praktizál. Testvérével, Magdával minden egyes nap beszélnek telefonon - kínosan ügyelve arra, hogy kerüljék a háború borzalmait. Hiszen míg Edie úgy döntött, hogy megszabadult a traumák börtönéből, Magda soha többet nem volt hajlandó beszélni a múltról.
"Mert a döntés a mi kezünkben van."
Nyitókép: Dr. Edith Eger /Facebook
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
