Ha nagy leszek, Hugonnai Vilma akarok lenni!

Hugonnai Vilma a XIX. század közepén született, egy grófi család gyermekeként. Átlagos kislány volt, akire csak azért néztek ferde szemmel a többiek, mert a tipikus lányos dolgok mellett az orvostudomány szerelmese volt. Ez pedig akkoriban legalább olyan bizarr volt, mintha ma egy 8 éves azt mondaná, hogy pornózni szeretne.

Éppen ezért Vilma látszólag betörve, annak rendje és módja szerint 18 éves korában férjhez ment. A párjául választott Szilassy Györgynek gyermeket szült, de továbbra is foglalkoztatta az orvosi pálya, ezért otthon képezte magát. Csendben és titokban. Majd értesült róla, hogy a zürichi egyetem már női orvostanhallgatók jelentkezését is várja, ez pedig eldöntötte a fiatal anya jövőjét: elutazott, és tanulni kezdett. 1879-ben lediplomázott, majd egy évvel később hazatért.

Így arra hivatkozva, hogy nincs érettségi vizsgája, elutasították a kérelmét. A következő évben - az ekkor már 34 éves - Vilma letette az érettségi vizsgát, és újból kérelmet nyújtott be a miniszternek, aki a koedukált felsőoktatás jogszabályának hiányára hivatkozva ismét lesöpörte a témát az asztalról. Hosszas viták után a miniszter azt tanácsolta Vilmának, hogy végezze el a bábaképzőt, és dolgozzon orvosként diploma nélkül. Cserébe biztosítja arról, hogy senki nem fogja ezért megbüntetni a grófnőt. Vilma ezért ugyan elvégezte a bábaképzőt, de ezután is csak szülésznőként tevékenykedhetett.

Nem sokkal később megismerkedett egy vegyész professzorral, Wartha Vincével, akivel egymásba szerettek. Ez érthető is, hiszen a professzor egyenrangú félként kezelte a grófnőt, sőt, támogatta Vilma női mozgalmát és a tanulmányait is. A sokat látott asszonyt ez annyira megérintette, hogy újból megházasodott, és a társadalmi szokásoknak ismét ellentmondva, 40 évesen világra hozott egy kislányt. Közben pedig keményen dolgozott a céljai elérésének érdekében.

Meddőnek tűnő harcai azonban nem voltak hiábavalóak: 1895-ben a kormány rendeletet alkotott a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. Vilma ekkor újból megkísérelte diplomájának honosítását, amit három szigorlat letételéhez kötöttek. Majd 1897-ben - majdnem két évtizeddel a diplomaszerzést követően -, itthon is elismerték az oklevelét.

Azt hihetnénk, hogy innentől már nyugodt, békés életet élhetett, de nem így történt. Ezt követően is sokan támadták, többnyire politikusok és professzorok. Képtelenek voltak elfogadni az egyre több tanulni vágyó nő jelenlétét, egészen a világháború kezdetéig. Hiszen akkor szükség volt minden szakemberre - ezért még a nők is jók voltak.

Az élet azonban nem volt igazságos, ugyanis egy súlyos betegség miatt elveszítette a lányát, majd a férje is meghalt. A doktornő 1922-ben hunyt el, és a szomorú valóság az, hogy az orvosi szaklapok - amelyek minden ismertebb orvos haláláról beszámoltak - még csak meg sem említették az első magyar doktornő halálhírét. Pedig rohadtul lenne mit megköszönni neki.

Nyitókép: Wikipedia