Pappa Pia! - Mi is megnéztük

Olyannyira nem, hogy a La La Land felénél legszívesebben kijöttem volna, de nem tettem, mert reménykedtem, hogy majd jobb lesz. Nem lett... A Pappa Piával ellentétben. De nincsenek olyan illúzióim, hogy bárkit is meggyőzhetnék arról, hogy amúgy ez egy egész szórakoztató kis mozi volt.

Helyette hoztam néhány sort Stohl Andrástól, Szabó Kimmel Tamástól és az igencsak céltudatos nőt megformáló Ostorházi Bernadett-től. Stohl Andrást faggattam, hogy nem okozott-e gondot neki egy velejéig romlott gazfickó bőrébe bújni, aki nem mellesleg imádja a női cipellőket. Nem nézni, hanem viselni.

- "Jó ennyire parasztnak lenni. Amit az életben nem tudsz igazán kipróbálni, azt itt kiadhatod. Transzvesztitát meg nem okozott gondot alakítani, már csak az Őrült Nők Ketrece miatt sem. Tűsarkúban már profin mozgok. Nekem pont ezért nagyon tetszett - ezáltal lett egy kis áthallása az egésznek. De úgy hallottam, sajnos kivágták a legjobb nőcis jeleneteimet - azért mondom így, mert én még nem láttam a filmet... "

Szabó Kimmel Tamással egy kicsit érzelmesebb vizekre eveztünk: szerelem, család, kötődés.

- "Hiszek a nagy szerelmekben. Ha nem hinnék, akkor egy érzéketlen tuskó lennék, aki nem él jól. De én szeretek élni! Hogyne hinnék! Van átfedés a vászonra vitt karakterem és köztem. Fontos a család, de az én életemben nem volt olyan központi figura, mint a Papi, akit a filmben Nagy Feró alakít. Az anyai nagyapámról tudom, hogy nagyon sokoldalú tehetség volt. Sajnos őt már nem ismerhettem. Viszont mindig is nagyon vonzódtam az általam elképzelt figurájához. A fotók, a történetek alapján él bennem egy kép róla. A magam részéről igyekszem mellőzni a példaképeket, nem akarok valakihez képest lenni valaki, hanem én magam szeretnék valaki lenni."

- "Nem pletyka, ez így történt, de nagyon ciki. Vagy legalábbis én annak érzem. Kint is dolgozom színészként is, de azért ott még annyira sem ismernek, mint itthon. Ahhoz, hogy eltartsam magam, kellett plusz munka. Ugyanakkor lenyűgöző az a nyitottság, elfogadás, ahogy hozzáállnak a kezdő színészekhez. Teljesen egyenrangú félként kezelnek."

Lehet, hogy az én hibám, de nem látom benned a filmben megformált öntudatos nőt.

- "Azért az már egy kicsit sarkos. Nem teljesen életszerű a karakter jelleme, de vannak céljai, tervei. Ez fontos, és szerintem az is, hogy legyenek erős női karakterek. Persze nem szabad elfelejteni élni. És ezt a filmbeli karakterem majdnem elszalasztja. Kell a tudatosság, de ahogy sok minden másban, itt sem szabad túlzásokba esni."

Az utolsó szó jogán csak annyit fűznék hozzá, hogy látatlanban nem szép ítélkezni, sőt, nem is fair. Vagy elmész és megnézed a filmet, vagy nem nyilvánítasz róla véleményt. Ez az én kritikai állásfoglalásom.

Nyitókép: InterCom