Ezek a csillagok nyáron a fejünk felett helyezkednek el, vagyis szabad szemmel is láthatóak. De csak akkor, ha igazán tiszta az esti égbolt, ugyanis a háromszög egy jelentős része a Tejúton van.
A Tejútra egyébként mindenki szívesen gondol, pedig az ókori görögök szerint eléggé visszataszító módon keletkezett: Héra nem viselte jól, hogy Zeusz gyerekeket nemzett mindenféle jöttment halandóknak. Ráadásul a Főisten az egyik ilyen csemetéjét (Herkulest) az alvó felesége mellére helyezte. Persze nem az volt a célja, hogy Héra szívrohamot kapjon, csak a kisbabán akart segíteni.
Ugyanis ha a kicsi az istennő tejéből táplálkozik, akkor ő maga is istenné vált volna. Héra azonban sasszemével kiszúrta, hogy a mellén csüngő csecsemő nem az ő sarja, és ahogy ellökte magától Herkulest, az értékes anyatej az égboltra fröccsent. Így lett a Tejút. Na, ebben a gusztustalanságban ücsörög az a három gyönyörűen fénylő csillag is.
Ő a Sas csillagkép oszlopos tagja. Ehhez egy horrorfilmbe illő mitológiai sztori köthető, amelynek szegény Prométheusz a hőse és egyben szenvedő alanya is. Ő, mint az utolsó titán, az emberiség védelmezőjeként van nyilvántartva, mert rengeteg mesterségre tanította meg a földi halandókat. Zeusz szerint viszont túl hülyék és méltatlanok vagyunk az égi adományokhoz, ezért eltiltotta a titánt az emberiség tanításától.
Az engedetlen Prométheusz azonban nem értett a szép szóból, amitől a Főisten eléggé morcos lett. Büntetésül kikötözte őt a Kaukázusban, és ráküldött egy sast, aki reggeltől estig tépte Prométheusz máját. Halhatatlan lényként hajnalra a mája mindig visszanőtt, így egy életen át tartó szenvedés várt rá.
Herkules azonban megsajnálta, ezért eltette láb alól az őt kínzó sast, akinek a holtteste az égboltra került. A mi hősünk mája pedig elmehetett végre szabira.
Ő egy brutálisan nagy csillag, aki a Hattyú csillagképhez tartozik. A története megegyezik egy drámaian végződő közúti balesettel: Phaethón lenyúlta az édesapja (Héliosz, a Napisten) verdáját - ami akkoriban még Napszekeret jelentet -, és azzal indult tivornyázni. De tapasztalatlan sofőr lévén nem bírt a sok lóerővel, emiatt csillagközi balesetet okozott - és majdnem beleszállt a Földbe. Zeusz, mint modernkori rendőr, észlelte a veszélyt, és kilőtte a szekeret - de sajnos a fiú ebbe belehalt.
Phaethón testvére hosszú időn át kereste az elhunyt srácot, akit ezért cserébe az égboltra emeltek.
Semmi köze a húsmentes étkezéshez, de a Lant csillagképhez már annál inkább. A sztori szerint Orpheusz híres dalnokként bárkire jó hatást tudott gyakorolni a zenéjével. Így szelídítette meg az alvilág urait, akik ennek hatására visszaadták Orpheusznak az egykor elveszített feleségét.
Egy kitételük volt: a dalnok ne nézzen hátra az Alvilágból kivezető úton, bízzon benne, hogy a felesége követni fogja. Persze nem bírta ki, így ismét bukta az asszonyt.
Ettől eléggé depressziós lett, minden nap az ég felé fordulva dalolt, és imádkozott. Soha többé nem nősült meg, örökké csak vinnyogott, és mindenkit halálra idegesített. Nem csoda, hogy a végén kinyírták. A lantját pedig a múzsák vitték az égboltra, ezzel megemlékezve a gyönyörű hangú hősszerelmesről.
A Nagy Nyári Háromszögben tehát minden megtalálható, ami erre a három meleg hónapra jellemző: balesetek, szerelmi történetek, nem tervezett gyerekek és véres bosszúk. Nem beszélve a figyelmetlen sofőrökről. Kell ennél több?
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.