A gésák titkos nyelve

A gésák mibenléte a nyugati ember számára misztikum és rejtély, a legtöbbek véleménye pedig kifejezetten elmarasztaló róluk, hiszen a mi kultúránktól idegen ez a fajta életpálya. Sokan egyszerű prostituáltnak tartják őket, holott az ő szakmájuk nem abból áll, hogy szexuális szolgáltatást nyújtanak. Hogy kik is a gésák valójában, arról itt olvashatsz, most pedig lássunk tíz olyan kifejezést, amely biztosan megtalálható egy gésa szótárában.

Maiko

A maiko jelentése: táncoló lány. Azokat a növendékeket nevezik így, akikből az éveken át tartó tanulást követően majd gésa lesz. Tehát voltaképpen a maiko 16-20 év közötti tanuló gésa. A maiko mielőtt gésává válna, megtanul táncolni, énekelni, társalogni, a hagyományos hangszereken játszani, jártasságot szerez az irodalom, költészet, művészet terén és természetesen tökéletesen ismeri a teaszertartás minden mozzanatát.

Geiko

A geiko a gésák másik megnevezése. Hírnevükkel ellentétben nem prostituáltak, akik bárkinek szexuális szolgáltatást nyújtanak, aki fizet nekik. Sokkal inkább előadóművészek, akik jártasak a táncban, zenében, az irodalomban és a művészetekben, valamint jól ismerik a japán tradíciókat.

Oneszan

Az oneszan jelentése: nővér. A maiko mellé mindig kijelölne egy idősebb lányt, egy geikot/gésát, aki mentorálja fiatalabb „testvérét". Az ő feladata, hogy a maiko minden olyan tudást elsajátítson, amelyre szüksége lesz később, gésaként.

Samiszen

A samiszen jelentése: az ízlés három húrja, így nem meglepő, hogy egy
pengetős, háromhúros, tradicionális japán hangszer,amelyen minden gésának tudnia kell játszani. A tanuló évek alatt nagyon sok időt és energiát fordítanak arra a lányok, hogy minél tökéletesebben elsajátítsák ennek az igen nehéz hangszernek a használatát.

Okija

Az okija más néven gésaház, ahol a gésák és a maikók élnek egészen addig, amíg a szerződésük avagy gésa karrierjük tart. Az okija tulajdonosa és vezetője egy idősebb nő (okaszan), aki miután befogadott egy lányt, állja minden felmerülő költségét: az étkezéstől kezdve a szálláson át a ruházkodásig, a tanulmányi költségekig egyaránt. A gésák, miután visszafizették a tanuló évek alatt felgyűlt adósságaikat, akár el is költözhetnek az okijából, hogy önálló életet kezdjenek.

Obi

Az obi a tradicionális japán öltözék elengedhetetlen része, egy hosszú és széles selyemöv, amellyel a kimonót megkötik. Az obinak több típusa is létezik és egyáltalán nem mindegy, hogy ki, mikor és melyiket hordja, illetve hogy hol – elöl vagy hátul – és hogyan – milyen csomóval - köti meg.

Az obit viselhetik férfiak, a harci öltözék részeként, maikók és gésák, akik szigorúan hátul kötik meg (illetve valaki más köti meg nekik) az övet, valamint a kurtizánok is, akik viszont a könnyebb levetkőzés és felöltözés érdekében elöl csomózzák meg az obijukat.

Mizuage

A mizuage a tanuló maiko átvezetése geiková, azaz valódi gésává, lányból pedig asszonnyá. Régen ezt egy hosszabb ünnepség jelezte, amelynek a keretein belül az okija vezetője kiválasztotta, ki vegye el a maiko szüzességét és avassa ezáltal valódi gésává.
A lányok szüzességére ilyenkor licitálhattak a meghívott felek,és aki a legtöbb pénzt ígérte, azé lehetett a megtiszteltetés. A mizuage ára igen magas volt, így csak tehetős és általában idősebb férfiak jöhettek szóba, az utána járó pénzt pedig nem a lány, hanem az okija kapta. Manapság ez a gyakorlat már nem él, a mizuage pedig a gésa egész éves bevételét jelöli.

Danna

A danna a geiko állandó pártfogója, aki havi díjat fizetett neki, fedezve ezáltal a lakhatás és a megélhetés költségeit. Dannája, akkor is lehetett a gésának, ha még az okijában élt, de akkor is, ha – adósságai rendezését követően - elköltözött onnan. Egy gésához egyszerre csak egy danna tartozhatott, kapcsolatuk hónapokig, évekig, de sokszor egy egész életen át fennállt. Manapság nagyon ritka, ha egy gésának dannája van.

A mizuage-danna a fentiekkel ellentétben az a köztiszteletben álló, általában magas rangú férfi volt, aki a maiko szüzességét elvette és ezáltal gésává avatta. Az ő kapcsolatuk egyszerinek számított és többet nem találkozhattak. Manapság ez a szokás már nem létezik.

Oiran

Japánban a prostituáltak és kurtizánok kasztrendszert alkottak és eszerint éltek. Ennek fényében léteztek nagyon magas rangú, drága prostituáltak és olcsóbb, könnyen megkaphatóak. A ranglétra csúcsán az oiranok (Kiotóban tajunak hívták őket) álltak, akik igen magas áron mérték a szolgáltatásaikat. Először is, aki egy oirannal szeretett volna időt tölteni, be kellett jelentkeznie egy közvetítőháznál, hogy időpontot kérjen. Ez sokszor hetekbe is telhetett, mert a népszerű oiranok nagyon elfoglaltak voltak. Miután a vendég megkapta az időpontot egy teaházban találkozott az oirannal, legalább 2-3 alkalommal, mielőtt kettesben maradhatott volna a lánnyal. A randevúk költségeit természetesen állnia kellett, ahogyan a füstölőidőt is ki kellett fizetnie, ugyanis egy oiran értékét az határozta meg, hogy a vendéggel töltött idő alatt hány füstölő égett le.

Ezekből a nagyon magas rangú, drága kurtizánokból alakultak ki később a gésák.

Onszen gésa

Az onszen gésák azok a nők, akik valóban az örömlány kategóriába tartoztak. Az onszen gésák melegvizes-üdülőhelyeken éltek és dolgoztak, azaz az onszenekben. Ők voltak a legalacsonyabb rendű prostituáltak, így a gésa elnevezés az ő esetükben meglehetősen félrevezető.

Nyitókép: Shutterstock