Több írásom is született már a témában. Az elsőben magáról a gésákról írtam és meglepett milyen sokan kifejezték ezzel kapcsolatos véleményüket. Később a gésa kultúrát övező kifejezéseknek is szenteltem egy írást, a sok komment pedig ihletet adott, hogy magáról a prostitúcióról, illetve a nők tárgyiasításáról is szülessen egy cikk. Ennek a végén feltettem egy kérdést, azaz hogy készüljön-e egy újabb írás a témakörben, méghozzá a maikókról. Ti megszavaztátok. Én megírtam.
A maiko szó jelentése „táncoló gyermek", és leginkább a gésatanonc kifejezéssel lehetne körülírni. A maikók tehát olyan lányok, akik gésának tanulnak. A XVIII. század környékén még sokszor előfordult, hogy
a lénygyermekeket eladta a rokonság, így kerültek az okijákba,
ahol előbb szolgálóként dolgoztak, majd ha az okaszan – az okija tulaja – úgy döntött, megkezdhették a tanulmányaikat, hogy évek múltán gésává válhassanak.
Egy maikónak hosszú éveken át kellett tanulnia, annak érdekében, hogy valóban kifinomult és művelt gésa válhasson belőle és a képzés során különféle fázisokon kellett keresztülmennie:
Sikomi: a maikó először sikomiként, azaz szolgálóként kezdte az életét az okijában. Ezen a tanulási fokon a tanonc elsajátította, milyen a helyes viselkedés, beszéd, ugyanakkor házimunkát is végeznie kellett valamint eljárni a gésa iskolába, ahol táncot, zenét tanult.
Minarai: a második szint, a minari volt, ami azt jelenti „megfigyelés útján tanulni". Ekkor a maikó mellé kijelöltek egy onészánt, azaz nővért, akinek az volt a feladata, hogy mentorálja a növendéket. Ez általában egy pár hónapos időszakot takart, amelynek végén már a maikó megkapta a jellegzetes fehér arcfestést, a haját feltűzték és részt vehetett az első gésamulatságon is.
Miszedasi: a minarai időszakot a miszedasi, azaz a maikóként való debütálás zárta. Ez egy olyan formális esemény volt, amelyen a maiko gyönyörű sminkben, speciális frizurában és ruhában végigjárta a teaházakat - onészánja kíséretében - és hivatalosan is bemutatkozott.
Szan-szan-kudo: a miszedasi alkalmával került sor a szan-szan-kudóra is, amely nem más, mint a rituális szakéivás. Ennek keretén belül a maiko és „nővére" szertartásosan szövetséget kötöttek - testvérekké váltak - a gésavilág kötelékén belül. Ekkor kapta meg a maikó új nevét is.
Midzuage: a midzuage az a szertartás, amelynek köszönhetően a maikó gésává vált. Ahhoz, hogy egy tanonc teljes értékű gésa lehessen el kellett veszítenie a szüzességét. Ha a maikónak volt dannája – pártfogója -, akkor a megtiszteltetés őt érte. Ha nem, akkor pedig – a kijelölt férfiak közül – az vehette el a maikó szüzességét, aki a legtöbb pénzt ígérte érte.
Szakkou: az utolsó lépcsőfok, mielőtt egy maikóból gésa vált a szakkou volt. Az egyhónapos időszakban megváltozott a maikó frizurája, a hajába különleges díszeket tűztek, a ruháját pedig szigorú szabályok szerint kellett viselnie. A fogait feketére festette és előadta azt a különleges táncot, amelyet kifejezetten erre az alkalomra tanult. Az utolsó este, pontban éjfélkor egy szertartás keretein belül pedig megtörtént a maikó „felnőtté avatása".
Erikae: az erikae ceremónia alkalmával a maikóból geikóvá előlépett lány ismét végigjárta a teaházakat a tulajdonosok jóindulatát kérve és megismételte a Szan-szan-kudo szertartást. Ezt követően pedig megkezdhette valódi gésa életet.
Manapság a gésamesterség ugyanolyan munka, mint bármi más, a nők pedig önszántukból jelentkeznek a képzésre. Ma, ha valamelyik japán lány gésa szeretne lenni, jelentkeznie kell a Gésa Szövetségnél és az sem árt, ha ismer valakit, aki bejáratos ebbe a zárt világba. Amennyiben egy gésaház tulaja úgy dönt, felveszi a jelentkezőt, a lány beköltözhet az okijába és megkezdheti a tanulmányait. A modern világban a legtöbben a közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat követően nyújtják be a kérelmüket, de akadnak olyanok is, akik már 16 évesen eldöntik, gésák szeretnének lenni – ez egyébként az alsó korhatár. Akik 20-21 éves korukat követően lépnek be a közösségbe, általában már nem lesznek maikók, ők egy rövid képzés után azonnal gésaként debütálnak. Természetesen, akik végigmennek a maikók tanulási fázisain, sokkal nagyobb tekintélynek örvendenek. A gésák szexuális élete – akárcsak más japán nőké – csak rájuk tartozik, hivatásukhoz nem tartozik hozzá, hogy megosszák az ágyukat a vendégekkel. Azzal fekszenek le, akivel akarnak...
Kép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.