Prostitúció az ókorban: A bordélyban dolgozó nőket az állam tartotta el

Számomra teljes döbbenet, amikor egyesek azt mondják, hogy persze, az a legkönnyebb, ha valaki szétteszi a lábát. Ezzel a véleménnyel persze leginkább a férfiak rukkolnak elő, valószínűleg azért, mert ők azok, akik bele sem gondolnak valószínűleg abba, hogy mivel is jár ez az egész. Azért kíváncsi lennék, hogy

az mennyire lenne a számukra könnyű – a többi dologról már nem is beszélve. Ez azonban csak a személyes véleményem, ettől még valóban a legősibb szakma a test áruba bocsátása, amely a klasszikus ókor görögöknél is létezett, mi több, szervezett keretek között zajlott.

Ez is a görögök - és a rómaiak - hagyatéka

A görög vagy a római kultúrára gondolva, filozófusok, politikusok, hadvezérek és csodás épületek jutnak elsőként az eszünkbe. Pedig ennél

annak minden megnyilvánulásával, formájával és berendezkedésével együtt. Ráadásul akkoriban ez ugyanolyan nyers megoldása volt a szexualitás kérdésének, mint a XXI. században, sőt éppen annyira vitatott társadalmi problémát képviselt, mint manapság.

Kik voltak az ókori prostituáltak?

Érdekes kérdés az is, hogy egyáltalán hogyan alakult ki maga a szakma? Akár hisszük, akár nem, a prostitúció vallási gyökerekkel (is) rendelkezik. A kezdeti időkben a Venus-kultusz egyáltalán nem mutatott szexuális elemeket, ám később egy másfajta Venus is megjelent, aki a Pandemos névre hallgatott, ő pedig már nem a vallást, hanem a prostitúciót jelképezte, sőt ő maga lett a prostitúció istennője.

Bordély állami vagyonból

Az ázsiai népekkel való érintkezés azonban a görögök erkölcseire is nagy hatást gyakorolt, így Solon úgy döntött törvények által szabályozza az ősi mesterséget, mi több állami bordélyokat létesített - ezek voltak a Dikterionok.

Minden itt dolgozó nőnek külön tarifát állapítottak meg, de még házirendet is készítettek. A bordélyba sem a hatóság nem léphetett be, ha valakit üldözött, sem pedig a feleség nem kereshette ott az urát, de még az apa sem a gyermekét.

Az itt dolgozó prostituáltakat szintén komoly szabályok kötötték. A keresetükkel az állam rendelkezett, igaz az állam is tartotta el őket. Nyilvánosan nem jelenhettek meg, kivéve Vénusz ünnepét, ám akkor is olyan ruhát kellett felvenniük, amely egyértelműen jelezte a hivatásukat – ezek általában nagyon élénk színű és mintás darabok voltak, mivel egyszerű kelméket csak a tisztességes nők hordhattak. Emellett a gyermekeik nem örökölhettek és népgyűléseken sem vehettek részt. Az a szabad nő, aki pedig átlépte a bordély küszöbét elvesztette az összes, a születésével járó előjogot.

A prostituáltak kasztrendszere és a nők helyzete

A bordélyokon kívül azonban máshol is dolgoztak prostituáltak. Az utcai prostituáltakat dikteriadáknak nevezték, a fuvolások, avagy az auletridák pedig kocsmákban és ünnepélyeken zenéltek valamint táncoltak.

– mondhatni, ők alkották mai megnevezéssel a luxusprostik kasztját.

A hetérák amellett, hogy számos előnyt élveztek a bordélyokban vagy az utcán dolgozó társaikkal szemben, még az ellenőrzésüket is az Areopág (legfelsőbb törvényszék) végezte, míg az egyéb prostituáltak a közönséges közigazgatási hivatalnokok felügyelete alatt álltak.

Athénban először csak egy, majd egyre több állami bordély épült, amelyek után több magánbordély is létrejött. A prostitúció legalizálása és törvényesítése eleinte azt a célt szolgálta, hogy a szexuális kicsapongásokat bizonyos keretek közzé szorítsa és a családi tűzhely tisztaságát megóvja. A férfiak ugyanis egyre erőszakosabban léptek fel a tisztességes lányokkal és asszonyokkal szemben.
A hivatalos prostitúció létrehozásával azonban két csoportra osztották a nőket:

• a tisztes nőkre, akik teljes visszavonultságban éltek, távol az élvezetektől, és akiknek egyedüli feladatuk a családi béke fenntartása és a törvényes utódok szülése, gondozása volt
• a prostituáltakra, akik az érzéki gyönyörök élvezetére szolgáltak.

Átmenet nem volt!

Hogy őszinte legyek, a fenti csoportosítás - szerintem - a maga korában sem hangzott túl jól, mert azt sugallta, hogy a rendes lányok és asszonyok nem élvezhetik az életet - legyen szó divatról, közéletről vagy a testi vágyakról. Ez pedig sajnos az évezredek alatt sem sokat változott, hiszen egyes férfiak még manapság is előszeretettel hiszik azt, hogy egy nő vagy szentéletű, aki mártírként tartózkodik mindenfajta örömtől vagy züllött céda, akivel bármit meg lehet tenni.