Bordélyház a Párizsi Operában - nem a művészetükért szerették a balerinákat

Kinek mi jut eszébe a balettről? Fiatal lányok tütüben, ahogy kecsesen mozognak a színpadon. Ártatlanság, szépség, kifinomultság. Minden mozdulatukban van valami megfoghatatlan magasztosság. Na, meg a prostitúció.

Valóban: prostitúció. Nem elírás, nem csalás, nem ámítás. A XIX. században a szexmunka a balerinák életének megkerülhetetlen része volt. Ebben az időszakban a pénz, a hatalom és a prostitúció keveredett a párizsi opera varázslatos világával, ezzel téve kevésbé varázslatossá azt.

A Párizsi Opera Balett Intézetet a XVII. században alapították, és ez volt a világ legelső professzionális társulata. Fénye azóta sem halványodott, pláne nem a XIX. században, és igencsak magasra tette a lécet a leendő balerináknak - "csupán" annyi a hiba a gépezetben, hogy a táncosnők szexuális kizsákmányolás áldozataivá váltak.

Szereposztó kanapé a XIX. században?

A nők kislányként kerülhettek be az opera tánciskolájába, és hosszú évek kemény munkájával, szinte katonai kiképzés és brutális vizsgasorozatok után kaphattak esélyt arra, hogy hosszú távú szerződést kínáljanak számukra - mindeközben persze ugyanúgy folyamatosan órákra és meghallgatásokra jártak.

A gyakran alultáplált, és minden esetben - a kor elveihez mérten - alulöltözött lányok pedig komolyan ki voltak téve mind a társadalmi, mind a szexuális kizsákmányolásnak. Hiszen a Párizsi Opera gazdag férfi nézői nem a zene vagy a művészet szépségéért jártak az előadásokra - micsoda naiv gondolat -, hanem a gyönyörű, fiatal balerinák miatt, akik előadásonként kétszer is táncoltak. A férfiak pedig az előadáson "felmérték a kínálatot", majd a színfalak mögött ajánlatot tettek az "egyéb" szolgáltatásokra.

Párizsi Opera az 1800-as évekbenForrás: Heritage Images via Getty Images

A háttérben valóságos férfiklub alakult, ahol a hatalommal rendelkező, gazdag férfiak összegyűlhettek, beszélgethettek, üzleteket köthettek - eközben pedig biztosan szivaroztak is - miközben a táncosnők szórakoztatták őket. A táncosoktól elvárták, hogy alávessék magukat a nézők minden igényének. Nem mintha egyébként lett volna más választásuk: ezeknek a nemes, fontos, gazdag férfiaknak a pénzéből tudták működtetni az operát. Patthelyzet?

Ráadásul ezek a bérletes nézők akkora hatalommal rendelkeztek, hogy még arra is hatásuk volt, hogy ki milyen szerepet kap, és kit rúgnak ki a társulatból. Ha olyan kedvük volt, szegénységben élő lányokat emelhettek fel, és tehettek sikeressé. Kényelmes szobát, magánórákat biztosítottak, a lányok édesanyja pedig sokszor elősegítette ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartását. Na, de mégis miért? Azért, mert sok szegény háttérrel rendelkező balerina számára egy gazdag emberrel való kapcsolat fenntartása jelenthette az egyetlen esélyt a stabilitásra.

Persze volt kivétel is, hiszen mindig van kivétel. Voltak balerinák, akiknek sikerült mecénás nélkül érvényesülni, pusztán a saját képességeikre hagyatkozva. Persze, őket ugyanúgy lenézték, és megvádolták azzal, hogy szexmunka által lettek sikeresek.

Nyitókép: AFP/Leemage 

Ezek is érdekelhetnek