Diktátorfeleségek: Csiang Csing, aki több százezer ember életét tette tönkre

A diktátorfeleségek sorozat legújabb részében Mao Ce-tung nejét, Csiang Csinget veszem górcső alá, aki sokak szerint még a férjén is túltett hataloméhség terén, úgyhogy méltó párja volt a Nagy Kormányosnak, azaz a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetőjének.

A Vörös Császárnő avagy Madame Mao gátlástalan politikusként, illetve a „négyek bandájának" fejeként híresült el a történelemben, azt azonban, hogy honnan jött és miként vált a kínai történelem hirhedt szereplőjévé kevesen tudják.

Már gyerekként sem tűrte, hogy korlátozzák

Csiang Csing Li Jün-ho néven született 1914-ben Kelet-Kína egyik tartományában. Édesapja hamar elhagyta őt és édesanyját, így az asszony kénytelen volt prostitúcióból fenntartani magát, míg Li Jün-ho-t a nagyszüleire bízta. A kislánynak már egészen kicsi korában megmutatkozott igen öntudatos és akaratos jelleme, hiszen gyerekként nem engedte, hogy az akkoriban divatos szépségideálnak behódolva megnyomorítsák és elkössék a lábát, később pedig, amikor már a nagyszüleivel élt, megszökött egy színtársulattal. Szerencsére a nagyszülők meglehetősen támogatóak voltak, így nem tiltották meg neki, hogy kibontakoztassa tehetségét, inkább engedték, hogy színjátszást tanuljon. Li Jün-ho meg volt győződve arról, hogy ő különleges és sokkal többet ér, mint bárki más.

Forrás: Wikipédia

Miután a színészkedés terén nem igazán sikerült számára az áttörés, a nagyszülei pedig szerették volna, hogy a társadalmi normák szerint családot alapítson, engedve az unszolásuknak férjhez ment – mindössze 16 évesen –, ám a házassága csupán néhány hónapig tartott. Ezután egyetemi tanulmányokba kezdett, itt azonban nem csupán általános tudásra tett szert, hanem megismerkedett a kommunista eszmékkel, valamint második férjével is, aki a földalatti kommunista párt tagja volt. A fiatal nő az eszme elkötelezett hívévé vált, olyannyira, hogy még a pártba is belépett. Második házassága azonban szintén nem tartott sokáig.

Közben természetesen a színészkedéssel sem hagyott fel. Több, kisebb szerep után, amelyekben nem igazán tudott kitűnni, végül az áttörést Ibsen Nórája hozta meg neki, ahol már a kritikusok is felfigyeltek rá. Felvette a Lan Ping művésznevet és egyre nagyobb hírnévre tett szert. Közben megismerkedett és el is vált harmadik, színikritikus férjétől, majd Sanghai megszállását követően Jenaba utazott, ahol beleszeretett az akkor már nős – sőt a sokadik feleségét fogyasztó – Mao Ce-tungba, akinek hamarosan a szertője lett.

Ekkor vette fel a Csiang Csing nevet, mivel Mao így nevezte őt, ami azt jelentette „Kéklő Folyó".

Mao a válását követően elvette a szép színésznőt, majd megszületett a kislányuk is. A párt azonban csak úgy engedélyezte a frigyet, ha Mao nem engedi, hogy új feleség beleszóljon a politikába. Ezzel egy ideig nem is volt gond, hiszen nemhogy a politikából, de egy idő után még az ágyából is kizárta Mao az asszonyt, és inkább más nők karjai között töltötte az időt. Hosszú, sivár évek teltek el így, szinte idegenként élt egymás mellett Mao Ce-tung és Csiang Csing, ám a '60-as évek elejére a vörös császár népszerűsége drámaian csökkenni kezdett, ekkor pedig a feleségéhez fordult, akinek ezzel kezdetét is vette politikai karrierje.

Forrás: Wikipédia

 Szóvivőből rettegett politikus

Eleinte Mao szóvivőjeként tevékenykedett Csiang Csing, aki mellőzöttsége ellenére minden nyilatkozatban gátlástalanul dicsérte a férjét és hízelgett neki. Ez meg is hozta a várt hatást, hamarosan feljebb is léphetett a ranglétrán és a párt propagandaosztályának vezetését is rábízták. Ezt követően a kulturális minisztériumban kapott pozíciót, majd a színpadi művészet irányítása is az ő felügyelete alá került. 1966-ban kezdetét vette a kulturális forradalom és megalakul a „négyek bandája" egy kulturális forradalmi csoport, amelynek tagjai Mao belső köréből kerültek ki és amelyet Csiang Csing vezetett. A kulturális forradalom célja az volt, hogy megtisztítsák a politikát a burzsoá elemektől, valamint a kultúrát is a szolgálatukba állítsák. Ennek fényében a klasszikus műveket betiltották, helyüket átvették a forradalmi darabok, amelyek éltették az osztályharcot és a munkásokat, a parasztokat, valamint a katonákat hősként ábrázolták, míg a szellemi elitet teljesen ellehetetlenítették.

A kulturális forradalom alatt rengeteg értelmiségit falura küldtek dolgozni vagy átnevelő táborokba zártak, de sokan az életükkel fizettek azért, mert alkotni, kutatni, gondolkodni mertek. A főiskolákon és egyetemeken az oktatás szünetelt, a könyveket cenzúrázták és csak az maradhatott, ami a hős vezért, a nép kormányosát éltette. Csiang Csing maga is sokat profitált politikai hatalmából és számos ember – régi vetélytársak, ellenlábasok vagy akik nem támogatták őt eléggé – halála száradt a lelkén. Ez azonban cseppet sem hatotta meg. Végre kitűnhetett a tömegből, ahogyan mindig vágyott arra, végre volt valaki, végre imádták - és féltek tőle –, ahogyan azt mindig is szerette volna.

Miután Mao a betegsége miatt visszavonult, felesége államfőkkel tárgyalt és döntéseket hozott, férje halálát követően, 1976-ban azonban letartóztatták. A „négyek bandájának" vezetéséért és a nevükben elkövetett rémtettekért halálra ítélték, de végül csak életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, 1984-ben azonban ezt is felülbírálták és házi őrizetre változtatták. Az idős diktátorfeleség pekingi otthonában élt egészen 1991-ig, amikor felakasztotta magát... Egy nyilatkozatában állítólag ezt mondta: Mao kutyája voltam. Akire ráuszított, azt megmartam." Soha, egyetlen tettét sem bánta meg...

Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet: Rachele Mussolini, aki tucatnyi szeretővel osztozott a férjén

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek