Háromszor jött vissza a halál torkából Violet Jessop: még a Titanic tragédiáját is túlélte

Vannak olyan nők, akik még a legszörnyűbb tragédiák ellenére sem adják fel az álmaikat és a végsőkig kitartanak azok mellett. Violet Jessop egyike volt ezen bátor nőknek.

A kis Violet 1887-ben látta meg a napvilágot. Szülei Írországból emigráltak Argentínába, így a kislány már ott született.  A kis Violet igazi túlélő volt, mert a család kilenc gyermeke közül csak ő és 5 testvére élték meg a felnőttkort, a többi három testvére gyermekbetegségekben meghaltak. 

Violet 17 évesen elveszítette édesapját, aki belehalt egy műtét szövődményeibe és ennek következtében édesanyja egészsége is megromlott. Mivel ő volt a szülők elsőszülött gyermeke, így neki kellett gondoskodnia a kisebb testvéreiről. 21 évesen utaskísérő lett az RMS Olympic fedélzetén. Nem volt zökkenő- és veszélymentes az élete az óceánjárón, főleg akkor nem, amikor 1911. szeptember 20-án az Olympic összeütközött a HMS Hawke hadihajóval. Szerencsére Violet túlélte a szerencsétlenséget, és épségben visszakerült Southampton kikötőjébe. 

Ennek ellenére sem sikerült őt eltántorítani az álmától, és 7 hónap után ismét jelentkezett a White Star Line társaság újabb hajóútjára, ezúttal az elsüllyeszthetetlennek vélt Titanicra, ami az Olympic testvérhajója volt. A hajó Southamptonból indult útjára, de négy nappal az indulást követően jéghegynek ütközött és süllyedni kezdett, míg végül a hajót elnyelte az Atlanti-óceán. 

Forrás: AFP

Violet a tragédia éjszakáján épp lefekvéshez készülődött, de az ütközés után a fedélzetre sietett, ahol is szembesülnie kellett a rideg valósággal. Minden tőle telhetőt megtett azért, hogy megnyugtassa az utasokat, akiket a mentőcsónakokba kellett segítenie. Az utolsó pillanatig részt vett az utasok mentésében, szemtanúja volt annak is, ahogy a férfiak kétségbeesetten köszönnek el feleségeiktől és gyerekeiktől és besegítik őket a mentőcsónakokba.

Violet végül az utolsó mentőcsónakok egyikének köszönheti az életét, aminek azonban a vízre bocsátása előtt egy kisbabát nyomtak a kezébe. Nyolc órán keresztül vigyázott a picire, a hidegben várakozva végül az RMS Carpathia mentette ki őket. A Titanic végül 1912. április 15-én 2 óra 20 perckor süllyedt el az Atlanti óceánon. A fedélzeten tartózkodó 2228 emberből 1514 odaveszett. 

Violet a borzalmas események után sem adta fel soha a hivatását. Egy kis szünetnek azonban el kellett telnie ahhoz, hogy ismét a vízre merészkedjen. Ápolónőnek tanult, majd ezután néhány év elteltével a Britannicon szállt újra vízre. Mintha a szerencsétlenségek követték volna a lelkes utaskísérőt, ugyanis ez a hajó is elsüllyedt, 1916. november 21-én a görög Lemnosz szigetének közelében, ahol aknára futott. Violet a végén itt is mentőcsónakba ülhetett, amit azonban a hajócsavarok beszippantottak. A nő a lelki jelenlétének köszönhetően a vízbe vetette magát és megpróbált minél távolabb úszni a süllyedő hajótól. A nagy sietség közben beütötte a fejét, de a koponyasérülése ellenére megmenekült. 

Mondanom sem kell, hogy még ez sem szegte a kedvét, és egészen az 1950-es évekig hajókon dolgozott. Miután nyugdíjba vonult, Angliában lelt otthonra, és 1971-ig, egészen a haláláig ott élt.

Nyitókép: Northfoto

Ezek is érdekelhetnek