Czóbel Minka: tehetséges költő, bogaras vénlány vagy csúf boszorkány?

Balogfalvi Czóbel Minka néven született 1855-ben, Anarcson, nagybirtokos család gyermekeként. Szülei Balogfalvi Czóbel Imre és gróf Vay Emília, de felmenői között megtaláljuk a költő Orczy Lőrincet is. A húszas éveiben a Sorbonne hallgatója lett, ahol Verlaine és Baudelaire költészete nagy hatást gyakoroltak rá. Ebben az időszakban, a tanulmányai mellett sűrűn előfordul az Ugocsa és Szabolcs vármegyei főúri társaságokban, bálokban, korának lányaitól eltérően meglehetősen szilaj és vad életet élve. A neki udvarló férfiak közeledését sem vetette meg.

Ekkortájt szeretett bele Mándok grófjába, Forgách Lászlóba, aki azonban rajongását nem viszonozta és mást vett feleségül. Bár a költőnő későbbi önéletrajzát neki ajánlotta, a viszonzatlan szerelem nem törte le a lelkesedését, továbbra is szívesen ismerkedett, flörtölt a férfiakkal, ám kezét senkinek sem adta.

Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett írni, aki első műveit Jókai Mórnak ajánlotta véleményezésre. Mivel rendkívül kedvező kritikákat kapott, 1890-ben megjelent első verseskötete, Nyírfa lombok címmel. Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát. Ady soha nem tudta megbocsátani, hogy stílusában egy nő előzte meg, ezért kicsinyes és lejárató módon nyilatkozott róla: „műveit nem értem és nem tudok lelkesedni értük". A Nyugat társasága szintén vonakodva fogadta költeményeit, nehezen azonosultak egy kivételes tehetségű női költővel.

Czóbel Minka nyelvzseninek is számított, anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul és németül. Nevéhez számos műfordítás köthető, többek között ő fordított először magyarra Verlaine-verseket, valamint németre Az ember tragédiáját és Petőfi több költeményét is.

Ekkoriban talált rá az igaz szerelem is, báró Justh Zsigmond személyében, aki egyben a magyar irodalomtörténet jelentős alakja volt. Szerelmük azonban nem tartott sokáig, a báró tüdőbajban szenvedett, s rövid idő alatt meghalt. Halála annyira megviselte a költőnőt, hogy szakított szenvedélyes társasági életével és visszavonult szülőfalujába.

Életének különös sorsfordulata 1890-ben következett be, amikor megismerkedett Helen Büttner berlini festőnővel, akivel kapcsolatuk oly szorosra fonódott, hogy a festőnő Minkához költözött Anarcsra, s onnantól együtt éltek. Ezt sem a családja, sem a környezete nem nézett jó szemmel és minden eszközzel megpróbálták szétmarni őket. Az akkori úri társaság csak Bobként emlegette a festőnőt, aki rövid hajat, nadrágot hordott, s még nyolcvanéves korában is jobban ülte meg a lovat, mint a férfiak. Kitartásuk kiállta az idő próbáját, az acsarkodók rágalmazásait és támadásait, így végül mindenki megbékélt különös kettősükkel. Kapcsolatukról a mai napig találgatnak, nem tudni, megmaradt-e kivételes barátságnak, vagy több volt annál.

Czóbel Minka végül a világtól teljesen elzárkózva, Arancson távozott az élők sorából, 1947-ben.

Nyitókép: Wikipedia