Nők az utcanevek mögött: Márkus Emília, akit saját öltöztetőnője akart meggyilkolni

A Márkus Emíliáról elnevezett utca a kortársának nevét viselő, forgalmas csomópont, a Blaha Lujza tér tőszomszédságában található. Egyik oldalán a Rókus kórház, másikon a Corvin áruház határolja. Az elmúlt százötven évben, a színésznőt megelőzően több néven is ismerték a pesti lakosok ezt a rövid utcát: volt Kis-kórház, majd a Rókus főorvosa után Flór Ferenc utca, de egy ideig egy újságíró, Rákosi Jenő nevét is olvashattuk a házfalakon. Az ünnepelt színésznő nevét épp 70 évvel ezelőtt, 1951-ben, halála után két évvel adták az utcának.

Tűzben született

Márkus Emília élete igazán rendkívüli volt, ehhez mérten megszületésének történte sem egy szürke história. A család Szombathelyen, a városi malomban lakott, ott ahol a családfő Márkus József dolgozott. A férfi feleségével és hat gyermekével élt együtt, amikor megszületett a hetedik csöppség, Emília. Nem sok ideje maradt a családnak élvezni a boldog pillanatokat, ugyanis pár órával Emília világra jötte után tűz ütött ki a malomban. A legenda szerint a gyerekek kimentésekor édesanyja annyira szorította a kislány karját, hogy ennek nyomát egész életén át viselte.

Neves példaképek

A család édesanyja testvérénél, az igazságügy-miniszter Horváth Boldizsárnál talált menedéket. Születése után nem sokkal Emília elveszítette édesapját, a nagybácsi pedig feleségét, így kényszerűségből a két család egyesítette minden erejét és felköltöztek Pestre. Emília anyja a sajátjai mellett testvére négy gyermekének nevelését is magára vállalta, így 11 fiatalt kellett terelgetnie.

A gyerekekre nagyon nagy hatást gyakorolt, hogy Horváth Boldizsár otthona a társasági élet kedvelt találkahelye volt. Megfordult náluk Eötvös József, Andrássy Gyula, Liszt Ferenc és Arany János is, a művészvilág színe-java, a családban mégsem volt egy alkotó sem a felmenők között. Emíliát sem színésznek szánták. Taníttatni kezdték, egyházi pályára terelték, azonban kicsapták a zárdából. Színésznő akart lenni és ebben nem ismert pardont.

Arccal a színészi pálya felé

Rögtön felvették a Színi Tanodába, a mai Színház- és Filmművészeti Egyetem elődjébe és 15 évesen már színpadra léphetett. Pályája meredeken ívelt felfelé, szinte mindig megelőlegezték neki a bizalmat, és ő sosem okozott csalódást. Az akadémiai záróvizsga előtt már a Nemzeti Színház társulatának tagjává választották, ahol rögtön főszerepben, Júliaként mutatkozhatott be Shakespeare klasszikusában. Ekkor mindössze 17 éves volt.

Az öngyilkos férj

Gyors karriert futott be, egymás után játszhatta el a hazai és a világirodalom nagyszerű női szerepeit, rajongótábora, szerelmesei és kérői száma pedig nőttön nőtt. A színésznő 22 éves volt, amikor összekötötte életét Pulszky Károly művészettörténésszel, ekkor vette fel a P. betűt neve elé. Fiatal kora ellenére pontosan tudta mit akart, céltudatos, mégis ösztönös volt az életében és a színpadon egyaránt. Gyermekkora emlékére otthonát a társasági élet központjának szerette volna tudni, ehhez pedig nem lehetett „olcsó a díszlet".

Pulszkyval közös lakásukat műkincsekkel rendezték be, a férfi pedig minden pénzét régiségekre költötte. Külföldi képvásárlásai kapcsán – valótlanul – hűtlen kezeléssel vádolták meg, vizsgálati fogságba helyezték és csak kártérítés fejében engedték szabadon. Ehhez Emíliának mindent el kellett adnia, nem csak a műkincseket, hanem saját értékeit, bundáit, ékszereit is vásárra bocsájtotta. Habár sikerült rendezniük az adósságokat, a férfi nem tudta kiheverni a megpróbáltatásokat és önkezével véget vetett életének. Emília két lányával maradt magára, pénz és lakás nélkül.

Másodjára is férjnél

A magánéleti válság után a munkába menekült, eszméletlenül sokat dolgozott azután, hogy visszatért a színpadra. Egy időben ugyanis nem mert a botrányok miatt közönség elé állni. Az élete akkor kezdett rendeződni, amikor megismerte a nála 11 évvel fiatalabb Andor Oszkárt. A férfi fiatalos energiája, lendülete és feltétel nélküli szeretete erőt adott Emíliának, mint nőnek és mint ünnepelt színésznőnek is erre volt szüksége.

A gyors szerelmet gyors házasság követte, Emília azonban nem volt hajlandó felvenni férje nevét, ő ugyanis P. Márkus Emíliaként vált ismertté. Azzal a furcsa ötlettel állt elő, hogy változtasson inkább újdonsült ura, így lett Andorból Párdány, a színésznő pedig megtarthatta vezetéknevét. A sors tragédiája, hogy Oszkárt is el kellett temetnie. A második világháború alatt bujkálniuk kellett, amikor pedig elmúlt a veszély és visszatérhetett volna minden a régi kerékvágásba, férje legyengült szervezete nem bírta tovább.

A gyilkossági kísérlet

Filmbe illő események tarkították az életét. Egyszer még az életére is törtek, ráadásul nem akárki, hanem saját öltöztetőnője akarta meggyilkolni. A nő elbújt a fürdőszobában álló szekrényben és egész éjjelen át várta Emíliát. A színésznő csak másnap reggel ment a helyiségbe. Az volt a szerencséje, hogy a tükörben észrevette, ahogy a zilált arcú lány kilép a szekrényből, így rögtön futni kezdett. Ekkor dördültek el a lövések, ám egyik sem talált.

A merénylőt Emília férje megpróbálta elüldözni, de a nő a dohányzószobába menekülve maga felé fordította a fegyvert és mellbe lőtte magát. Tettét még korábban azzal magyarázta, hogy szerinte Emília miatt rúgták ki a színházból.

Márkus Emília élete végéig játszott. Férje halála után megint a munkába menekült, nem akarta tudomásul venni, hogy ismét magányos lett. Igyekezett szabadidejének minden percét kitölteni, csak nehogy a valósággal kelljen foglalkozni, nyelveket tanult, komolyzenét hallgatott, olvasott, a barátaival találkozott. 89 éves korában is színpadra állt, igaz már csak rövidke szerepek erejéig. Akárcsak a magányt, úgy az öregedést sem akarta elfogadni, korát végig letagadta.

1949. december 24-én hunyt el.

Nyitókép: Wikipedia/Lipót Strelisky - Balassi Intézet Nemzeti Évfordulók Titkársága