Családi dráma horror köntösben: gyász, anyaság és a Mumus

Adott egy nő, Amelia, akinél megindul a szülés. Férjével sietnek a kórházba, de autóbalesetet szenvednek, amiben az apa meghal, nem sokkal később pedig megszületik a gyermek. Egy ilyen tragédia okozhatja az anya túlragaszkodását is fiához - ami szintén egészségtelen -, de a kötődés hiányát is idézheti. Esetünkben ezt láthatjuk. A férje elvesztését nincs ideje, sem lehetősége az újdonsült anyának feldolgozni, ezért a gyász első két fázisa közt ragad, ami a tagadás és a harag.

Amelia, és fia, Samuel kapcsolata az anyai kötődés hiányának jeleit mutatja. Ellátja, olvas neki esti mesét, de ezt leginkább kötelességből teszi, nem pedig szeretetből. Fontos neki a fia, de érzelmi szükségleteit semmilyen módon sem képes kielégíteni. Itt a „képes" szó nagyon fontos, mivel ez nála nem tudatos döntés eredménye. Így az anya nem nevezhető bántalmazó szülőnek - amibe ugye az érzelmi elhanyagolás is beletartozik.

Amelia mellett igazából nem áll senki, aki megkönnyítené az életét, senki sem ismeri fel, hogy már akkor pszichológus segítségét kellett volna kérnie, amikor pár óra különbséggel meghalt a férje és megszületett a fia.

Ő az, akivel a szülők szokták megfélemlíteni gyermekeiket, a jobb viselkedés reményében. Itt azonban nem Amelia, hanem Samuel „hívja meg" a Mumust, mivel ő találja meg a róla szóló könyvet, és kéri édesanyját, hogy este abból olvasson neki.

A filmben nem láthatjuk azt a klisét, amiben a gyerek lát dolgokat, de a szülő nem hisz neki. Mivel itt a Mumus elsősorban Ameliát kísérti. Alakja homályos és rettentően ijesztő, a hangja pedig... nos, ha erre ébrednék éjszaka, hatalmas horror rajongóként is egészen biztosan lepedőt kéne cserélnem.

Tehát a Mumus az anyát veszi célba, akit fokozatosan megszáll, kifordít magából. Samuel is furábban kezd viselkedni, de esetében ez a változás egyre közelebb viszi édesanyjához, míg Amelia a depresszió, később pedig az őrület jeleit kezdi mutatni, fiával pedig egyre agresszívabb lesz, majd megtörténik a katartikus váltás. Lényegében a Babadook az, aki lehetőséget és teret nyújt ahhoz, hogy hét év után végre megélje a férje elvesztéséből fakadó gyászt, mivel lerombol benne minden falat, amit saját elméje védelmében és a normális élet látszatát keltve emelt.

Olyan ez, mint egy gyorsított terápia, aminek kimenetele nagyon kétséges. A film végződhetett volna akár azzal is, hogy az anya teljes őrületében végez fiával és magával is, ám ennek pontos ellentéte történik. Ez pedig egyáltalán nem hatásvadászat, inkább következetes történetvezetés.

Amikor a Mumus Samuel ellen fordul, az anyában - mintha csak felkapcsolták volna a villanyt - bekövetkezik a kötődés, és így az anyai ösztönök kezdik el vezérelni. Ez hihetetlen lehet, de az anya és gyermeke közti kötődés valóban pár másodperc alatt születik meg, méghozzá a hormonoknak köszönhetően. Ameliának hét év és egy szörny kellett ahhoz, hogy feldolgozza férje halálát, fia születését – ami szintén egy trauma -, és képessé váljon megélni az anyaságát.

Miután Babadook erejét veszti, anya és fia kapcsolata megváltozik, nincs többé kötelességből fakadó szülőség és figyelemért harcoló gyerek. Amelia és Samuel egymásra talál, amit a Mumusnak köszönhetnek, aki egy érdekes csavarral életük részévé válik.

Tanulságos film, ami bámulatosan használja a horror valódi elemeit arra, hogy bemutasson egy igazi családi drámát.

Nyitókép: AFP