Rubens: Lázadó lovag, festőfejedelem és marketingzseni

Peter Paul Rubens igazán nem volt szokványos művész. Tekintélyes patrícius családba született, édesapja elismert jogász volt és a városi tanácsban is fontos pozíciót töltött be.

A fiú remek oktatásban részesült, így már korán magába szívta a humanista műveltséget, és ismerte korának minden tudományos tételét. Sőt, egy igazi hercegnő szolgálatában még az udvari etikettet is megtanulhatta.

Szinte kizártnak gondolhatnánk, hogy ilyen miliőből valaki festő legyen. Hiszen abban az időben a festészet nem művészetnek, hanem kézművességnek számított, és így mélyen rangon aluli volt. De a fiatal Peter Paul Rubens a származása és képzettsége ellenére úgy döntött, hogy festő lesz, majd egész életében arra törekedett, hogy festőként is fogadják el a társadalmi rangjának megfelelően. Ki mondta, hogy a lázadók nem viselhetnek fehér glaszékesztyűt?

Forrás: Wikipedia

Tudásszomj

Éveken keresztül tanulta a festészetet, ám még mindig nem érezte magát elég felkészültnek, ezért Itáliába utazott, ahol buzgón tanulmányozta a remekműveket. A három festőóriás, Tiziano, Raffaello, és Michelangelo voltak a példaképei. Gyakorlásképp vázlatokat és másolatokat készített a képeikről. A kíváncsisága nemcsak a művészetre korlátozódott: a csillagászat, a matematika és a botanika is az érdeklődése középpontjában állt. Elméleti ismereteit jól tudta hasznosítani a festményein. Jelentős antik szoborgyűjteményt hozott létre, de a könyvtára is a legnagyobbak közé számított városban. Mindez komoly presztízst jelentett számára.

A vállalkozó

Tehetségének, rátermettségének és jó kapcsolatainak köszönhetően nagyon gyorsan komoly versenyelőnyre tett szert. Miután visszatért Olaszországból Antwerpenbe, első dolga az volt, hogy műhelyt nyitott. Nem sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy Németalföld régenshercege udvari festőjévé nevezze ki, ami biztos és busás éves jövedelmet biztosított számára. Az összeget jó üzleti érzékkel nem költötte el, hanem azonnal a műhely fejlesztésébe fektette.

Bundácska (1638 körül)Forrás: Wikipedia

A titulusa adómentességgel is járt, és nem utolsósorban mentesítette azoktól a korlátozásoktól, amelyek a céhekben dolgozó kollégáira vonatkoztak. Így annyi inast és alkalmazottat foglalkoztatott, amennyit csak akart. Valójában nemcsak segédek dolgoztak a keze alá, hanem első osztályú művészek is, köztük jó néhány magasan képzett festő.

Hosszú munkássága alatt kereken háromezer festményt készítettek a műhelyében, amit - nagyon ügyesen - gazdasági vállalkozásként irányított. Ez a termékenység csak nagyon szigorúan szervezett munkabeosztással volt lehetséges. A munkában övé volt a kreativitás: ha nem a megrendelő, akkor ő határozta meg a festmények témáját és megfestésének módját. Ő készítette el hozzájuk a rajzokat is, azonban a kivitelezést jobbára ráhagyta a tanítványaira és segédeire. Így a különböző megbízásokon egyszerre, vagy akár a festő távollétében is tudtak dolgozni. De minden művet maga ellenőrzött, és ha nem volt elégedett, átdolgozta őket.

Ez a munkamenet annak idején nem volt egyedi - a mai felfogás szerinti eredeti kép, amit kizárólag csak a művész fest, ritkaságszámba ment. A legfontosabb ügyfeleinek azonban általában maga készítette a festményt, műveinek egy részét pedig kifejezetten saját részre festette, és sosem adta el.

Rubens és Isabella Brant kettős arcképe (1609)Forrás: Wikipedia

Műhelyét folyamatosan elárasztották a megrendelések, olyannyira, hogy egyre több alkalmazottra volt szükség. Remek üzleti érzéke és gyakorlatiassága az értékesítésnél is jól látszott. A képek iránti óriási kereslet nem a véletlen műve, hanem a célzott marketing eredménye volt.

Rubens rézmetszetet készíttetett, hogy festményeinek országos ismertséget szerezzen. Ellentétben más művészekkel, ő nem várta meg, hogy a grafikusok lemásolják műveit, ehelyett maga csináltatta a másolatokat. Közben biztosította "szerzői jogát", nehogy silány példányok kerüljenek ki a neve alatt.Rubens neve így igazi márka, a minőség biztosítéka lett.

A diplomata

Nemcsak remek üzletember, hanem igazi világfi és nagy taktikus volt. Legalább hat nyelven beszélt, alaposan ismerte az udvari etikettet, jó kapcsolatokat ápolt a legfelsőbb körökben, külföldön és belföldön egyaránt. Nem csoda, hogy a felkelésekkel, háborúskodással és vallási villongásokkal teli Európában diplomáciai feladatokkal bízták meg. A művész diplomataként segítette a Hollandia ellenséges északi és déli tartományai közti béketárgyalásokat, és sikeresen közvetített Anglia és Spanyolország között is.

A festőfejedelem

Elegáns műhelye, tetszetős városi palotája egyértelmű üzenet volt a külvilág számára: itt egy festőfejedelem él és alkot, nem egy kézműves. A barokk kor híres festőegyénisége volt, akit mindenki elismert és dicsőített. Az otthona az antwerpeni társasági élet és néhány festő fontos találkozóhelye lett. Rubens a mellette dolgozó tehetséges kollégáit teljesen önzetlenül nemzetközi hírnévhez segítette. Köztük volt Anthonis van Dyck és Jacob Jordaens.

A festőfejedelem magabiztosan járta az útját, diplomáciai érdemeiért különféle kitüntetésekben részesült, sőt, még nemesi rangot is kapott. Festőként csak egyvalakinek sikerült előtte elérnie ezt, a nagy bálványnak, Tizianónak. De Rubens még példaképét is túl tudta szárnyalni, hiszen őt az angol és a spanyol király is lovaggá ütötte.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?