Ed Gein: Az igazi Texasi láncfűrészes sorozatgyilkos +18

Nem szoktam horrorfilmeket nézni. Túlságosan beleélem magam a sztorikba, aztán azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon hány olyan elmebeteg élhet a közelemben, mint az aktuális történet sorozatgyilkosa.

Ennek mindig az a vége, hogy még pisilni sem merek kimenni. Persze a kemények azt mondják, hogy a vér valójában ketchup, és a kibelezett áldozatok is csak játék babák. Nem beszélve arról, hogy ezek a félelmetes alakok többnyire a képzelet szüleményei. Hát, meg kell, hogy mondjam: ez sok esetben nem igaz.

Volt ugyanis egy férfi, akit csak úgy ismerünk, hogy a plainfieldi mészáros. Becses nevén, Edward Theodore Gein. Már csak a képét megnézve is feláll a nem létező szőr a hátamon, valahogy látszik az ábrázatán, hogy nem százas.

Ed GeinForrás: Wikipedia

Gein világ életében egy csendes, magának való ember volt. Már gyerekként is a perifériára szorult, bár sokak szerint az édesanyja miatt alakult úgy az élete, ahogy... Hiszen a nő vallási okokra hivatkozva soha nem engedte neki, hogy a lányokkal (később nőkkel) ismerkedjen. Sőt, rajta kívül nem is lehetett Ednek más barátja. Az apja nagyon korán meghalt, és az anyja is még Edward 40 éves kora előtt életét vesztette. De a fiatal férfi addigra már lelkileg teljesen megnyomorodott. És miután elveszítette az egyetlen embert, akit szerethetett, a tehetetlenség miatt szépen lassan megőrült.

Köztudott tény volt, hogy Gein szimpatizált a helyi kocsmáros nővel, Mary Hogannel. Képes volt órákig ülni egy sör mellett, és bámulni őt. Majd 1954-ben rejtélyes körülmények között eltűnt a nő. Az ekkor 48 éves Ed viccelődött is azzal, hogy köze van a dologhoz, de a csendes, zakkant kis nyomit senki nem vette komolyan. Pedig nem ártott volna.

Psycho című filmForrás: AFPforum/© Am Psycho Productions / Edward R Pressman Film

Néhány évvel később ugyanis az egyik helyi üzlet tulajdonosa, Bernice Worden is eltűnt. A boltban éktelenkedő vérfoltok arra utaltak, hogy emberrablás történhetett. Kiderült, hogy Gein sáros a dologban, ugyanis ő volt a nő utolsó vásárlója. Az házkutatás alkalmával a gyilkos nem tartózkodott otthon, így a rendőrök zavartalanul végig tudták nézni a ház minden szegletét.

A lakásban rothadó emberi maradványok szaga terjengett, a padlón és a bútorokon csótányok és rágcsálók mászkáltak. Az egyik helységben pedig megtalálták Bernice lefejezett, fellógatott és kibelezett holttestét.

Bárányok hallgatnak című filmForrás: AFPforum

Ezen kívül emberi koponyából készült tálakat is találtak, melyek némelyikében még ott volt Edward utolsó étkezéseinek maradéka. Ezeken kívül csontokból készült székek, emberbőrrel kárpitozott bútorok és szintén ilyen módon beburkolt lámpabúrák kerültek elő.Gein egy dobozban levágott orrokat és egy mellbimbókból összevarrt övet tartott, egy másikban pedig női nemi szervek lapultak. Találtak még bőrből készült harisnyákat és mellényeket is, gondosan összevarrva és eltárolva.

Kiderült, hogy sok holttestet kihantolt sírokból szerzett, de kizárólag az édesanyjához hasonló korú nőket vitt magával. Nyilvántartotta a frissen eltemetett asszonyokat, és később azokat begyűjtötte. A vallomásában azt mondta, hogy szexuálisan nem szentségtelenítette meg a testeket. Ő abban lelte örömét, hogy megnyúzta, szétbontotta őket, majd más formát és funkciót adott nekik.

A texasi láncfűrészes című filmForrás: AFPforum/Collection Christophel/© Vortex/Vortex

A bíróság végül elmebetegnek nyilvánította, ezért elmegyógyintézetbe zárták, ahol 1984-ig, halála napjáig tartózkodott. Az orvosa szerint "példás" páciens volt, akinek az volt az egyetlen furcsa szokása, hogy minden női dolgozót áthatóan és hosszasan bámult. Nem meglepő, hogy az ő tettei ihlették Jame Gumbot, A bárányok hallgatnak című filmből, Norman Batest a Psychóból, a Texasi láncfűrészest és az Amerikai Horror Story Bloody Face-ét is. Ennyit arról, hogy a horrorfilmek fikciók.

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?