Gala Dalí - a pénzéhes, szex- és hatalommániás bestia?

Gala nemcsak Salvador Dalí felesége volt, hanem ő volt az, aki a mai értelemben vett sztárt csinált a művészből. Mégis sokan úgy írják le ezt az asszonyt, mint egy erkölcstelen, kapzsi, szex- és hatalommániás, a boszorkány és az istennő közötti veszélyes femme fatale-t.

Gala volt a nőiesség maga: vonzó, csábító és titokzatos. Királynői büszke tartásával, visszafogottságával, hipnotikus tekintetével - ami egyszerre volt tüzes és hideg, csábító és visszautasító, maga volt a szexualitás. Mindez műveltséggel és kulturáltsággal párosulva még izgalmasabbá tette. 

Forrás: AFPforum

Tény, hogy Gala jó néhány művészt megbabonázott és inspirált. Ám végül mégis egy teljesen ismeretlen festőért - Salvador Dalíért - hagyta el férjét, no meg gyermekét. De ki volt ez az okos, művelt asszony, akinek az életét megváltoztatta a találkozás a vézna, rendkívül félénk spanyol festővel?

Vajon Gala tényleg az a pénzéhes bestia volt, ahogy őt némelyek leírják?

Annyi biztos, hogy állandóan "vadászott", de igazán csak magáért a vadászatért, a hódításért: szüksége volt arra, hogy csodálják, imádják - akkor is, ha közben épp férjnél volt. Ám amint meghódította a kiszemelt férfit, az már érdektelenné vált számára. A hoppon maradt hódolók pedig előszeretettel kiáltották ki boszorkánynak sértettségükben. No, meg a luxus iránti szenvedélye se tett jót a jóhírének...

Luxusból a nyomorba

Ám azt szögezzük le, hogy Dalí a megismerkedésükkor még teljesen ismeretlen kezdő volt, akit az apja tartott el, nem igazán kimagasló életszínvonalon. Mindennek a tetejébe ekkoriban a festő rettenetes pszichés állapotban volt. Kényszerképzetek gyötörték, az idegösszeomlás szélén állt, állandó depresszió kínozta, ami félelmetes nevetőgörcsökben csúcsosodott ki... Tehát igazán nem lehetett egy elkényeztetett, párizsi férjes asszony legjobb partijának nevezni.

Forrás: AFPforum/Frilet Patrick

Azonban Gala volt az egyetlen ember, akinek a betegesen érzékeny Dalí meg tudott nyílni. A festő egészen élete végéig meg volt arról győződve, hogy az asszony gyógyította ki őt őrületéből. Ennek a két embernek megdöbbentő szimbiózisa egy fél évszázadon keresztül, egészen Gala 1982-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Szerelem vagy üzleti lehetőség?

De vajon mi mehetett végbe Galában? Tényleg a kapzsiság, a nagyravágyás mozgatta? Hiszen ekkor még biztosan nem számíthatott arra, hogy ebből a félig-meddig ismeretlen különcből valaha gazdag, ismert művész lesz. Akkor viszont érthetetlen, hogy miért éppen egy tapasztalatlan, selyemingekben flangáló, nyakláncokkal teleaggatott fiatalembert választott magának... Pláne, hogy Dalí nemcsak, hogy nem volt túl férfias jelenség, de még nyíltan flörtölgetett is Federico Garcia Lorcával...

Akár a mindent elsöprő szerelem csapott le Galára, akár a páratlan üzleti lehetőséget pillantotta meg a férfiban, tény, hogy, elhagyta érte férjét. És alig tudta Dalí érkezését kivárni, aki a festményeit bemutató galéria kiállítására érkezett újra Párizsba. És láss csodát, az ott kiállított festmények mindegyikét megvették, nem is akármilyen áron!

Az emlékezet állandóságaForrás: Wikipedia

A siker épp jókor jött, hiszen amint a festő és Gala megérkezett Spanyolországba, és Dalí apja megtudta, hogy fiacskája egy férjes asszonnyal folytat viszonyt, fenyegetőzve elkergette őket a házából. Így a pár a festményekért kapott pénzen Port-Lligatban vett egy víz-, villany- és fűtés nélküli kis viskót. Itt éltek a legminimálisabb komfort nélkül, egészen Gala asztmás köhögő rohamainak kiújulásáig.

Gala többek közt betegségére hivatkozva tudta rávenni a festőt, hogy utazzanak Párizsba. Felismerte, hogy ha véget akar vetni a szűkölködésnek, fel kell venniük a kapcsolatot a főváros galériásaival. Vagyis neki kell felvennie a kapcsolatot velük: amíg Dalí festett, addig ő házalt a képekkel - vajmi kevés eredménnyel.

Forrás: AFPforum

Ám végül egy nagyobb megrendelés vetett véget életük siralmas és nehéz szakaszának, és lehetővé tette, hogy a festő visszavonulhasson szeretett falujába. Gala, bár igazi nagyvárosi nő volt, tisztában volt vele, hogy ez a kapocs elengedhetetlen Dalí lelki egyensúlyához. Így hát minden hezitálás nélkül vonult szerelmével önkéntes száműzetésbe a világ végére.

De azt is tudta, hogy egy ilyen tehetséges festőneküzleti szempontból fatális tévedés lenne teljes izoláltságban élnie. Ezért - bár már sikerült emberibbé varázsolniuk kis faviskójukat - beteg tüdejére hivatkozva a hideg hónapokra rendszeresen felcsalta Dalít a francia fővárosba. Ahol tárt karokkal fogadták őket a felsőbb körökben.

Forrás: AFPforum

A többi már történelem...

Ennél a pontnál be is fejezném beszámolómat Dalíékról, hiszen innentől ismerjük a sikertörténetet. Inkább visszakanyarodnék arra a kérdésemre, hogy Gala vajon miért is ezt a feminin, gyenge idegzetű, kezdő festőt választotta? Ugye, ha kapzsi, szex,- és hatalommániás, nem ő lett volna a legjobb választás... De akkor vajon miért?

Úgy gondolom, Gala számára Dalí volt a tökéletes társ, hiszen neki létszükséglete az volt, hogy csodálják, a festő pedig a lábai előtt hevert - és ettől fontosabbnak, értékesebbnek érezhette magát. Emellett vezetnie, védelmeznie kellett valakit, aki nála elesettebb, gyengébb, gyerekesebb volt. Ez adott értelmet az életének. Ahogy Salvadornak ő.

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?