Na de hol vannak a női festőművészek?!

Ha múzeumba látogatunk, művészeti albumokat vagy akár tankönyvet lapozgatunk, bizony nagyon gyorsan felmerül bennünk a kérdés: vajon hol vannak a női művészek?

A művészettörténetet is évszázadokig férfiak írták, akik azzal egyértelműsítették a tradicionális szerepeket, hogy említést sem tettek a női alkotókról.

Annak ellenére, hogy nem hallottunk róluk, és nem ismerjük festményeiket, a művészettörténet minden korszakának vannak jelentős női alakjai. Sokan közülük híres apjuk vagy férjük árnyékában dolgoztak, és alkotásaik nem ritkán az ő nevük alatt kerültek nyilvánosságra.

Forrás: Origo

A női művészek kutatása hihetetlen érdekességeket rejt magában. Mindig is nagyon izgatott, hogy a szinte átugorhatatlan akadályok, társadalmi ellenszél vagy akár megvetés ellenére is kik voltak azok a bátor lányok, asszonyok, akik a művészetekben legalább olyan színvonalon alkottak, mint sok férfi kortársuk.

Pedig tanulási lehetőségeik igen korlátozottak voltak, hiszen a festőakadémiákon, ahol színelméletet, geometriát, anatómiát tanulhattak volna, nők nem vehettek részt. Még a 20. század elején sem!!!

Tudtátok, hogy a középkorban az anonym könyvfestők nagy része is nő volt?

Az első női művész, aki rá merte írni nevét a festményeire  - ezzel felvállalva: ő bizony nő létére "férfi" terepre merészkedett Caterina van Hemessen.

Az önarcképe a legkorábbi alkotás, amelyen a művész a festőállványnál dolgozva, saját képmását festve ábrázolja magát. Ezzel nem csak az első ismert női művész lett, akiről tudunk, hanem egy új önarckép-ábrázolásmód kitalálója is. Soha előtte nem jelenítette meg magát művész ily módon.

Caterina van HemessenForrás: Origo

A 20 éves Catharina van Hemessen nyugodt, vizsgálódó tekintettel néz ránk a képről. Testbeszéde visszafogottságot és szerénységet közvetít, mindkettő olyan kvalitás, amit a nőktől évszázadokon keresztül elvártak.

Ugyan tartotta magát a szabályokhoz, de mégis magabiztosságot sugároz. És láthatóan tisztában van egyedi helyzetével, ami a festményen látható feliratból is jól érzékelhető:

Én, Catharina van Hemessen 1548-ban festettem le magam, 20 évesen.

Akár azt is írhatta volna, hogy én Catharina van Hemessen így bizonyosan megmaradok az utókor emlékezetében! ;)

Forrás: Origo

 

Vajon ki volt ez a különös fiatal lány? És milyen nehézségeket kellett leküzdenie a férfiak világában, hogy eljusson az elismertségig?

Catharina az 1500-as évek első felében, egy festő apa és egy jómódú kereskedőcsaládból származó anya lányaként látta meg a napvilágot Antwerpenben. Polgári származásának köszönhetően pedig lehetősége nyílt humán műveltséget szerezni.

A mesterséget - mint későbbiekben annyi művésznő - az édesapja műhelyében tanulta ki. A lányoknak csak az édesapjuknál, rokonnál vagy családi jóbarátnál volt lehetőségük a festészetet elsajátítani, majd a "nőkhőz illő" műfajra specializálódni.

Természetesen az aktok tanulmányozása számukra szigorúan tilos volt, így maradt a csendélet és a portré, mint elfogadott női téma. Így Catharina is portréfestő lett...

Caterina van Hemessen- Portré egy férfirólForrás: Origo

Nem sokkal azután, hogy házasságot kötött egy jó nevű zenésszel, a házaspár meghívást kapott Habsburg Máriától (Magyarországi Máriától, II. Lajos özvegyétől) a spanyol udvarba. Mecénásuk halála után a rájuk hagyott jelentős évjáradékkal visszatértek hazájukba. Nagy valószínűséggel ez az anyagi biztonság is hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebbet nyúlt ecsethez: mivel az alkotásra már nem volt anyagi kényszer.

Így 45 éves korára jutott el oda, hogy egy Hollandiáról megjelent könyvben Hemessent mint híres festőnőt megemlítsék. És ez bizony nagy dolog volt!

Forrás: Origo

A művésznő 1588-ban, 66 éves korában halt meg Antwerpenben.

Mint láthatjuk, Catharina van Hemessen már életében elismert festő volt, akit a hírneve egészen a 17. századig túlélt. Aztán mintha a föld nyelte volna el, neve teljesen eltűnt a művészettörténet palettájáról.

Újrafelfedezése a 20. század végéig váratott magára - és én is bízom benne, hogy ez az írás is építőköve lehet egy lezáratlan eljárásnak a női alkotók újjáértékelésében és elismerésében.

Nyitókép: Origo

    Ezek is érdekelhetnek