Ádám asszonya, Éva! Ki vagy te?

Ádám és Éva története mind a mai napig a nyugati kultúra legjellemzőbb képi motívuma. Éva lett az örök nő, a bűn szimbóluma.

A 15. századig ez a jelenet csupán egy apró részletnek számított a teremtéstörténet ábrázolása során. Csak később emelték ki a szövegkörnyezetből önálló képpé.

Aztán a sokszorosított grafikának és a táblaképeknek köszönhetően nem csak a templomok kiváltsága lett Éva ábrázolása. Így az egyházi képekhez képest teljesen új funkció került előtérbe: az esztétikai élvezet.

Ez a szigorú erkölcsi normák hatalmas áttörése volt! A paradicsomi jelenet világi festményeken való ábrázolása végre lehetőséget adott a művészeknek, hogy aktokat festhessenek! Elvégre egy bibliai jelenet megfestése nem lehet bűnös dolog! Ki is használták ezt a kiskaput rendesen! ;)

A késő középkorban az érzéki megjelenítés egyre inkább a bujaság bűnének megtestesítésére szolgált. Éva negatív figurává, nőiessége démonikussá alakult át.

Jan van Eyck 1432-ben festette meg Ádámot és Évát a genti oltáron. A mű érdekessége, hogy amikor II. József császár az oltár pucér alakjain felháborodott, a genti polgárok 1781-ben raktárba helyezték a két táblát, és helyette felöltöztetett alakokkal másolatot készíttettek. :)

Jan Gossaert még tovább ment el, grafikája és néhány festménye már-már pornográf hatást kelt.

Az itt látható képen Ádám Éva melle felé nyúl. Az asszony pedig egyik kezével az almát tépi le, a másikkal teljesen leplezetlenül a férfi nemi szerve felé közelít. Láthatóan igen nehezen uralkodnak a gerjedelmükön.

Dürernek, az északi reneszánsz nagy festőjének táblaképén már nem ennyire egyértelmű szituációban találhatjuk Ádámot és Évát, mint az előzőn. Azonban a két főszereplő meztelensége itt is igencsak erotikus karaktert kapott, ami jól érzékelhető Ádám félig nyitott ajkáról, kipirult arcáról ugyanúgy, mint vágyakozó pillantásáról.

De nem csak a vallási rend ingott meg, hanem a férfiszerep is meggyengült. Az emancipációs mozgalmak hatására a nemek viszonya jelentős változásokon ment keresztül.

Ádám és Éva bibliai története újabb funkciót kapott: a művészek, a nemek közti viszonyok bemutatására használták fel.

A nők "kiszámíthatatlan" hatalmától és befolyásától való félelem miatt az egyre inkább gátlástalan Femme fatale szerepét kapta Éva, aki a férfiakat - vagy akár az egész emberiséget - romokba dönti.

Franz von Stuck 1920-ban Évát a démoni csábító kétértelmű szerepébe rendezte. A teste köré csavarodó kígyóval közösen kínálják fel Ádámnak az almát. De ő nem a gyümölcs után nyúl, hanem Éva közszemlére tett, meztelen testére mutat - így az erotikus hatás még jobban előtérbe kerül.
A kígyó pedig, mint fallikus jelkép és a szexuális libidó jelképe, a szexuális beteljesedést szimbolizálja.

A művész a párt Ádámnak és Évának nevezi ugyan, de semmi bibliára jellemző sajátosság nem jelenik meg az ábrázoláson.

Ezen a képen Suzanne Valadon saját magát ábrázolja Évaként, és bizony nagyon öntudatosan bánik a meztelenségével. Ádámként a nála 20 évvel fiatalabb szeretője állt modellt, ő segíti Éva mozdulatát, amint az almáért nyúl. Ezzel a mozdulattal megoszlik a felelősség: a bűnért közösen felelnek.

Ludwig von Hofmann lírai képével fejezném be a tárlatvezetést, ahol nem látható a "nemek harca". Ez a armónia, a szeretet, a bűn közös felvállalása, az együtt cselekvés és gondolkodás megható pillanata.

Nyitókép: Origo