Hamis ígéretek, üres szavak, lehet-e még hinni a férfiaknak?

Vajon miért van ez?

A húszas éveim elején még hinni akartam, de később azzal kellett szembesülnöm, hogy a férfiak szavai nagyrészt csak elegáns köntösbe csomagolt tartalom nélküli ígéretek. Egy-egy randi alkalmával már igazából elkezdtek leperegni rólam ezek a kijelentések. És hát így menni egy randira nem sok jóval kecsegtet. Elveszik a varázs. Értelmét veszti az egész. Azt mondják, hogy a szavaknak ereje van. Én viszont azt érzem, hogy a korábban értékkel felruházott szavak ott sínylődnek mindenféle értelem és tartalom nélkül. Vajon tényleg ennyire sokszor hallottam már ezeket, s ezért kérdőjelezem meg folyamatosan a hitelességüket? Vagy pedig amiatt, hogy ezek a szavak mindvégig üres ígéretek maradtak, sosem valósultak meg, így ha ezeket hallom, már nem is hiszek abban, hogy az illető komolyan gondolja, amit mond.

Így történt az, hogy ma már főként a szavak mögötti tetteken van a hangsúly, - legalábbis nálam. Az lett a valódi mérce. Márai Sándornak van egy igazán találó idézete, ami így szól: „Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme." Röviden. tömören kifejezve leírja, hogy mit gondolok én is erről az egészről. Egy embert manapság a tettei alapján tudunk megítélni, ugyanis a szavak ereje megkopott. De a tetteké sosem fog, hiszen abból, ahogyan más emberekkel bánik, az lesz majd az igazság.

Az emberek sokszor változtatják a jellemük színeit, mégpedig nagyon ügyesen, akárcsak egy kaméleon. Mégis, amint betoppan valaki az életembe, és még a szavát is állja, rögtön kételkedni kezdek és alapvetően már nem hiszek, sem neki, sem másnak. Úgy érzem, nagyon sokat kell bizonyítaniuk azoknak a férfiaknak, akikkel még szóba állok.

Alapvetően mindig is hiszékeny ember voltam, de amikor olyan férfiak találtak meg, akik a párjuk mellett egy kis kalandra vágytak, vagy akár olyanok, akik maguk sem tudták, engem akarnak-e, aztán amikor eltűntek, mint egy kámfor, majd visszakullogtak az életembe, csupán egy tartalékjátékosnak éreztem magam, aki a hivatalos párjelöltek mellett labdába sem rúghat. Egy idő után aztán ezekből az élményekből lett több, és eltörpültek mellettük azok a férfiak, akiknek valóban hinnem kellett volna, engem mégis kétségek gyötörtek. Ha az ember lelkét sebek borítják, akkor már nehéz hitelt adni olyan szavaknak, amikben egykor csalódtunk.

A legutóbbi randimon is csak úgy sereglettek egymás után az ürességtől kongó szavak. A kezdeti lelkesedésem emiatt teljesen alábbhagyott, és a kedves úriemberrel már úgy kommunikáltam, ahogyan ő maga is szokott. Két nap alatt sikerült kisajtolnom magamból egy választ, de úgy láttam, őt ez egy cseppet sem zavarja. Mivel nem vagyok a játszmák híve, így kénytelen voltam közölni vele, hogy ez így nekem nem megy, teljesen elveszett a lelkesedésem azáltal, ahogy ő ezt a kezdeti ismerkedési fázist agyoncsapta a lehetetlen kommunikációjával.

Bella történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock