A hazugságaim tették tönkre a kapcsolatomat...

- Mégis mit? - kérdezett vissza türelmetlenül a férfi, aki már megunta az elmúlt 1 hónap szakítós-kibékülős játékait. Az újabb bocsánatkérés hallatán pedig pontosan tudta, hogy egy újabb felvonás kezdődik ebből a színdarabból - annak ellenére, hogy épp tegnap beszélték át a kapcsolatuk végét.

- Igyekszem rövid és tömör lenni. A teljes életem hazugság. Minden, amit neked meséltem, kitaláció. Nem vagyok beteg, nem voltam kemoterápián sem. Nem vagyok allergiás sem semmire. És nem halt ki a fél családom sem. Gyerekként molesztálni próbált a családunk egyik barátja. Egyedül a szüleim tudtak róla, de ez pont elég volt ahhoz, hogy maximális figyelmet kapjak tőlük. Aztán idővel elhomályosultak a történtek, és már nem én álltam az érdeklődésük középpontjában.

Ezt borzasztóan nehezen viseltem, ezért elkezdtem mindenfélét kitalálni, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba. Aztán egyszerűen hozzászoktam, mint valami droghoz. Hazugság hazugság hátán, hogy foglalkozzanak velem. Barátok, család, munkatársak - ezidáig mindenkinél működött is.

A nő szemeiben 35 év fájdalmán kívül némi megkönnyebbülés is látszott, de Dani képtelen volt erre koncentrálni. Teljesen összezavarodott a hirtelen jött igazság áradatban. Hisz egy nappal ezelőtt Marcsi még szakítani akart, és egy másik férfiról is mesélt neki. Erre most meg előrukkol ezzel.

- És mi a helyzet azzal a sráccal, akivel mellettem ismerkedtél meg? - Dani gondolatai végre elkezdtek hangokat is ölteni.

- Igazából ő is hazugság volt. Nem feküdtem le vele. Ezt azért találtam ki, hogy megbántsalak, hogy emiatt inkább elhagyj. Nagyon szeretlek, de úgy gondoltam, hogy mindkettőnknek egyszerűbb lesz, ha külön utakon folytatjuk.

Marcsi igyekezett úgy helyezkedni, hogy kezével megérinthesse a hőn vágyott férfit. Mikor már sikerülni látszott a békülő érintés, Dani ösztönösen elhúzta a karját.

- Ne haragudj, de ez most nekem nem megy. Azok alapján, amit most elmondtál, és az elmúlt fél év alapján már nem tudom, hogy mit is higgyek. Szinte mindenről kivétel nélkül hazudtál. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek a környezetedben. Sajnálom mindazt, ami veled történt, de honnan tudjam, hogy az, amit most mondasz, az igaz? Lehet, hogy ezt is csak kitaláltad, hogy ezzel akarsz magad mellett tartani. Ami meg azt a másik faszit illeti...

Továbbra is feltételezve, hogy igazat mondtál, megdöbbentően gyerekes húzás volt. 35 évesen már ilyen ostobaságokat nem találnak ki az emberek. Ez eléggé nagy kétségbeesésre vall. - Dani tudta, hogy a lehető legfinomabban kell fogalmaznia Marcsi érdekében.

Ugyan jól indult a kapcsolatuk, de Marcsi néhány hónap után egyre furábban kezdett el viselkedni: hol imádta, hol pedig szakítani akart. Egy darabig türelmes volt, mindenben segített neki, ha kellett, anyagilag is támogatta. De aztán elfáradt. 40 évesen már problémamentes, békés, kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyott.

- Szóval, nem akarom szaporítani a szót. Köszönöm, hogy mindezt elmondtad. Köszönöm, hogy bízol bennem, de ennek ellenére sem szeretném tovább folytatni. Zárjuk le ezt itt egyszer és mindenkorra! Ne beszéljünk, és ne találkozzunk többet, én ezen leszek. Ne hívj, és ne írj, kérlek!

Marcsi krokodilkönnyeit Dani már nem várta meg, jobbnak látta az ellentmondást nem tűrő, azonnali távozást. De talán jobb is volt így, mert valószínűleg csalódott volna. Ugyanis a könnyeket egy reménytől csillogó tekintet helyettesítette.Marcsinak beugrott, hogy még nincs minden veszve, még fognak találkozni. Dani a nagy sietségben egyvalamit elfelejtett: elkérni Marcsitól a lakása kulcsait.

Nyitókép: Shutterstock