Annyira féltél a szerelemtől, hogy inkább lemondtál rólunk...

Ilyenkor abba a gyerekes illúzióba ringatom magam, hogy eszedbe jutottam. Talán túl gyorsan történt minden, vagy az is lehet, hogy te teljesen más céllal kezdtél bele a kettőnk történetébe. Akárhogy is, az elején egy kicsit belevesztél. Arról viszont nem én tehetek, hogy a saját érzéseid ijesztővé váltak számodra, és túl kockázatos lett volna kiszakadnod a sok év monoton pöcegödréből.

Olyan erők dolgoztak bennem, amiket már nem tudtam észérvekkel megmagyarázni, ezért eldobtam az evezőket, és csak sodródtam az árral. Néha lágyan ringatóztam a szélcsendben, fürödtem a perzselő napsütésben, élvezve azt a töménytelen színt és izgalmat, amit magaddal hoztál. Aztán volt, hogy görcsösen kapaszkodnom kellett, mert ide-oda dobált a sodrás, a feltámadó szél, és gyülekeztek felettem a viharfellegek.

Te máshogy láttad. Számodra a saját érzéseid voltak rémisztőek, de annyira, hogy inkább lemondtál róluk. Hosszú ideig próbáltalak ráébreszteni, nincs mitől félned, de minél jobban igyekeztem, te egyre messzebbre löktél. Talán én láttam a legtisztábban a történéseket kettőnk között, hiszen a hónapokkal korábban kimondott szavaidat is bármikor felidéztem. Szavakat, amelyeknek - hülye fejjel - túl nagy jelentőséget tulajdonítottam. Itt, a végén már egyáltalán nem az számít, hogy velem volt-e baj, vagy veled. Nem működik nekünk ez az "együtt".

Mikor azon a fülledt június végi estén végre elhatároztam magam és hátraléptem, nem bírtad elviselni, hogy elsétálok. Hangosan is kimondtam neked, hozzád bújva, míg a hátamat simogattad, hogy nincs értelme ennek az egésznek. Nem leszel soha a másik felem, nem is tudnál az lenni, és én sem a tiéd. Miért nem hagytál akkor elmenni? Neked önző módon tudnod kell rólam, de igazán mégsem érdekel, mi van velem. Máig képtelen vagy kiejteni a szádon, amit gondolsz vagy érzel. Nem megy ez neked.

Még kicsit hagyom, hadd dörömböljenek a fejemben a ki nem mondott szavaid. Mélyet sóhajtok a nyári édes, álomittas éjszakai levegőbe, hogy elengedhessem ezt az egészet - végleg. Búcsút veszek a hozzád húzó összes vágytól, mosolytól, érzéstől és érintéstől. Tudom, ha most elég bátor vagyok ahhoz, hogy a saját evezőimet újra a kezembe vegyem, a mi fejezetünket is pont ugyanúgy fújja el majd messzire a szél, ahogy azt a pár kósza falevelet, amikor először megcsókoltál.

Nyitókép: Shutterstock