Egy nárcisztikus emberrel szemben sosem nyerhetsz

Én mindig is vonzottam a nárcisztikus férfiakat, úgyhogy tudom, miről beszélek. Ha olyan áldozattípus vagy, mint én, aki ráadásul némileg empata is, akkor tökéletes zsákmány vagy egy nárcisztikus ember számára. Valójában ugyanaz hajt minket: egy magányos gyerekkor következtében kialakult kétségbeesett vágy a szeretet iránt. Kettőnk között csupán annyi a különbség, hogy én alárendelem magam és függök a másiktól, míg ő manipulációval éri el azt, hogy szeressék. Eljátssza a szerelmes férfit, aztán jönnek a játszmák és a kiszipolyozás, egészen addig, amíg ki nem szívja az életerőt a másikból.

Élő vámpírok ők, akiknek nincsenek valós érzéseik, nem ismerik az empátiát és a könyörületet. Nem válogatnak az eszközökben, ha meg akarnak szerezni valakit és valamit. Ők aztán a csillagokat is lehazudják az égről, bármit megígérnek, hogy elérjék a céljaikat. Mert erről szól az egész, hogy újra meg újra bebizonyítsák neked és maguknak, hogy hatalmuk van feletted. Ez ad nekik erőt, ezzel akarják betölteni azt a parttalan űrt, ami a lelkükben és a szívükben tátong.

Azért sem nyerhetsz, mert tudat alatt elképesztően erősen hat rád. Nemrég elkezdtem ismerkedni egy vonzó férfival egy netes társkeresőn. A pasi elképesztően magas lóról kommunikált, sok mindenkit leszólt és többször is egyértelműen kifejezte, hogy nála nagyon magas a léc. Még csak egy napja chateltünk, de kezdtem egyre kisebbnek vélni magam, azt éreztem, hogy soha nem tudnék megfelelni az elvárásainak, hogy nem vagyok elég jó. Rövid idő alatt bekúszott a bőröm alá, elbizonytalanított, kezdett rossz kedvem lenni és úgy éreztem, hogy nem találom a helyemet a világban.

Amikor ez tudatosult bennem, azonnal megszakítottam vele a kapcsolatot. Még nem is találkoztunk, de már megéreztem azt az energiát, ami pillanatok alatt porrá tudja zúzni az amúgy sem túl stabil önbizalmamat. Már ösztönösen reagálok ezekre az emberekre, szinte rögtön megjelenik a szorongás és önmagam megkérdőjelezése. Persze jogos a kérdés, ha már az elején éreztem, hogy lekezelő a stílusa, miért mentem bele a beszélgetésbe? A válasz egyszerű: mert vonzott.

Egy nárcisztikus és egy empata között általában azonnal fellobban a kémia, hisz mindketten azt adják a másiknak, amire az vágyik: az empata rajonghat valakiért, a nárcisztikus pedig végre megkapja a hőn áhított figyelmet.

Megszabadulni tőlük azonban nagyon nehéz, mert a végletekig ragaszkodnak a jó kis zsákmányhoz, aki olyan remekül kiszolgálja őket. Te pedig gyenge leszel, nem tudsz elszakadni tőle, mert elhitette veled, hogy nélküle nincs értelme az életednek. Nem hiszed majd, hogy van ennél szebb jövő, olyan lesz, mintha valaki bedrogozott volna és nem tudsz már józanul gondolkozni. Közben már függsz is tőle, és ha időről-időre el is tudsz tőle szakadni, egy kis manipulációval könnyen eléri, hogy visszamenj hozzá. Kemény meló, legtöbbször külső szakmai segítség kell ahhoz, hogy ki tudj szállni egy ilyen kapcsolatból.

Ezért is mondom, ha gyanítod valakiről, hogy nárcisztikus, akkor a saját lelki békéd érdekében inkább sétálj tovább.

Nyitókép: Shutterstock