Az ismerkedés érdeklődés hiányában elmarad

Pár hónapja egy tánctanfolyamon ismertem meg Gábort. Nem volt első látásra szerelem, de megállapítottam magamban, hogy helyes pasi, ráadásul mindig nagyon jó illata volt. Egy idő után aztán elkezdtünk beszélgetni és minél jobban megismertem őt, annál inkább elvarázsolt a lelke. Imádtam, hogy férfi létére könnyen beszélt az érzéseiről, beismerte a gyengeségeit és a félelmeit, lehetett vele lelkizni, ugyanakkor mégis elképesztően határozott volt. Amikor a szemébe néztem, megszűnt a külvilág, teljesen beszippantott, olyan érzés volt, mintha hazatértem volna.

Annak ellenére, hogy azt éreztem, hogy kölcsönös közöttünk a szimpátia, Gábor egyáltalán nem lépett felém. Mindig kedves volt, mindig volt hozzám egy jó szava, de ennél több nem történt. Úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, bíztam benne, hogy csak fél a kezdeményezéstől, ezért úgy döntöttem, hogy megteszem az első lépést. Bejelöltem Facebookon és írtam neki egy kedves üzenetet, amire pár óra múlva válaszolt is.

Ahelyett azonban, hogy randira hívott volna, filmekről és könyvekről kezdtünk el beszélgetni. Néha egy nap is eltelt két üzenet között, én voltam inkább, aki kérdezett, úgyhogy egy idő után leesett, hogy bármennyire is azt érzem, hogy van közöttünk kémia, itt nekem nem terem babér. Sosem tudtam meg, hogy mi vagy ki állt az ismerkedésünk útjába, talán nem voltam az esete, talán foglalt volt a szíve, de valójában mindegy is. Pár hét múlva inkább átmentem egy másik tánciskolába, így nem kellett szembesülnöm minden héten azzal, hogy az érzéseim viszonzatlanok maradnak.

Történt már velem hasonló korábban is. Egy túrán találkoztam Márkkal, már induláskor kiszúrtam magamnak és szerencsére hamar szóba is elegyedtünk. Akkor már egy ideje szingli voltam, és azt éreztem, hogy igen, ő egy olyan férfi, akivel el tudom képzelni az életemet. Jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, azonban amikor a túra véget ért, nem kérte el az elérhetőségeimet. Teljesen összezavarodtam, biztos voltam benne, hogy bejövök neki, nem értettem, hogy miért nem kezdeményez. Napokig a találkozás hatása alatt álltam, állandóan a telefont bámultam, abban bíztam, hogy hátha megkeres Facebookon, de semmi nem történt. Hónapokkal később egy plázában futottam össze vele és a családjával. Meglehetősen kínos találkozás volt, viszont legalább megértettem, hogy miért nem hívott el randizni.

Manapság az ismerkedés olyan, mint egy hullámvasút, egy dolgot azonban megtanultam: ha egy férfi akar engem, akkor azt észre fogom venni. Persze az ember mindig mentegeti azt, aki tetszik neki, én is elmondtam a barátnőimnek, hogy Gábor biztosan csak fél kezdeményezni, de a szívem mélyén tudtam, hogy nem erről van szó. Valahol mégis egyszerűbb volt ezt hinni, mint szembesülni azzal, hogy nem kellek neki.

Nyitókép: Shutterstock