Ha a szerszámod kicsi, hiába nagy a szerelem!

- Lehet, azért inkább kicsit messzebbről kellene indítanod a beszélgetést - inti kicsit átgondoltabb megfogalmazásra a barátnőjét Rita. - Amúgy is, már több, mint egy éve együtt vagytok. Korábban minden rendben volt, nem?

- Igen, a rózsaszín szemüveg és a lila köd idején ez még nem okozott gondot. Igazi randevúk, romantikus találkozások, mint a nagykönyvben... Csak ezek után került sor arra a bizonyos, hőn vágyott első alkalomra. Hogy is mondjam...? Amikor nagy izgalommal először vettem kezembe Laci férfiasságát, őszintén bíztam benne, hogy tévedek.

Aztán az egyre gyakoribb és közelebbi találkozások alkalmával rájöttem, hogy bizony nem tévedtem: a fantasztikus jellem mellé kevésbé fantasztikus méret társult. A kapcsolatunk elején a vágy és az újdonság ereje még átlendített ezen a problémán. No meg győzködtem is magam rendesen, hogy a "méret nem lényeg" kifejezés nem csupán egy közhely.

- Értem. De mi változott?

- Őszintén? Fogalmam sincs. Jöttek az unalmas, fárasztó hétköznapok. A romantika után vágytam volna egy vadabb esti szexre, amikor úgy megdugnak, hogy kettéáll a fülem. Ez pedig sehogy nem akart összejönni... mert hát nincs mivel. Pedig Laci figyelmes, odaadó, megértő, jobbat nem is kívánhatnék. Ráadásul mostanában azzal viccelődik, hogy megkéri a kezem. - Zsuzsa arcán apró könnycsepp gördült végig.

- Jó, de azért elég sok módon ki lehet elégíteni egy nőt - próbálta gyorsan vigasztalni Rita. - Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni és eltemetni a kapcsolatot!

- Ezzel sincs gond, csak nekem ennél több kell. 25 évesen egy férfi nyelvén és némi szexuális kiegészítőn kívül azért többre vágyom. Még nem akarok lemondani a jó szexről, ahhoz fiatal vagyok. Egy ideje már kerülöm a szeretkezéseket, mert nem akarom eljátszani, hogy minden rendben van és élvezem a szexet. Mert valójában már egyáltalán nem.

- Erről azért beszélnetek kellene.

- Korábban sokat beszélgettünk a szexről, a vágyainkról és arról, ki hogyan szereti. A lehetőségekhez mérten Laci mindenben próbált megfelelni. Csak ugye... van, amiben nem fog tudni. Amúgy meg mi van, ha csak nekem kicsi a pénisze, másnak pedig tökéletes lenne? Lehet, csak én vagyok máshoz szokva...

- Mennyire kicsi? - kérdezi Rita, miközben hüvelyk- és középső ujját találomra szétnyitja, hogy mutasson egy bizonyos hosszúságot.

- Bátran csökkentsd csak a távolságot, még az "állófogadáshoz" is! Még! - vezényli tovább Zsuzsa a méret beállítását. - Na most, jó...

- Zsuzsa! Ez nem csak neked kicsi. Ez, ez... hát én nem voltam jó matekból, de ez 10 centi sincs - böki ki meglepődve Rita a száraz tényeket, majd elhallgat. Tudja, hogy a barátnője szereti Lacit, így nem akarja tovább bántani a megjegyzéseivel. Aztán mégis folytatja. - Figyu! Nem lehet, hogy egyszerűen megijedtél a házasság gondolatától, és csak kifogást keresel, hogy kiléphess a kapcsolatból?

- Nem élvezem a szexet. Ez csak kifogás lenne?!

- Bocs. Tudod, még sosem voltam hasonló helyzetben, és nem is igazán hallottam ilyenről, de szerintem érdemes lenne alaposan átgondolnod a szitut, mielőtt döntesz. Próbáld meg, ne engedd el ilyen könnyen a szerelmet! Hidd el, meg fogod tudni oldani ezt is. Mert meg akarod oldani, ugye?

Ám Zsuzsa erre a kérdésre már nem válaszol, csak az órájára pillant és menekülőre fogja. "Mennem kell, nem akarom, hogy Laci aggódjon miattam" - zárja le a beszélgetést, majd könnyek közt elindul haza, élete egyik leghosszabb útjára. Otthon Lacit a konyhában találja - épp az esti vacsorát készíti kettejüknek.

- Mi a baj, életem? Miért sírsz? - Laci mindig nyugodt hangja most tele van aggodalommal.

- Beszélnünk kell...

Zsuzsa történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock