Megmentetted az életem, és én szerelemmel "fizetek"...

Korán otthagyta szülőhazáját, a dimbes-dombos Magyarországot, hogy hódolhasson szenvedélyének, a búvárkodásnak. A görög tengerpart ezen szakaszát úgy ismerte, mint a tenyerét. Minden vizsgáját itt tette le, itt érte el a dive master fokozatot is.

Aznap remek hangulatban ért le a partra. Autójából kipakolta a felszerelést, mindent kétszer ellenőrzött, mielőtt vízre szállt volna. Ismeretlenekkel ült egy hajón, de nem bánta, hogy senki nem szól hozzá, lélekben már Protaras barlangjainak egyikében járt, sokadszorra. A hajójuktól nem messze egy másikat ringatott a víz, tele kíváncsi turistával. A hangjukat időnként Alexék felé hozta a szél, és ő megmártózott a lányok nevetésében, amely kellemes elegyet alkotott a nap meleg sugaraival. De nem hagyta magát kizökkenteni, ma búvárkodni indult, nem flörtölni.

Amikor felért, meglepődve látta, hogy a lányokkal teli hajó túl közel jött az övékhez, és a két kapitány hevesen gesztikulálva üvölt egymásnak. Végül a kirándulóhajó megállt. Alex már levette a palackot, épp a neoprén ruhából bújt volna ki, mikor arra lett figyelmes, hogy németül segítségért kiáltanak. Egy szőke lány kapálózott a tengerben, a feje időnként eltűnt a vízben. A fiú pedig nem habozott - gondolkodás nélkül ugrott vissza a tengerbe.

Erőteljes karcsapásokkal úszott a fiatal nő felé. Automatikusan alkalmazta a tanultakat, időt sem hagyva a fuldoklónak arra, hogy a víz alá nyomja. A lány kétségbeesve hadonászott, Alex alig bírta tartani. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire sikerült a hajóra emelni. Miután a személyzettel közösen megállapították, hogy az ijedtségen kívül nem esett nagyobb baja, a srác vissza akart menni a saját hajójukra. De a német turisták nem engedték. Közös fotót készítettek, a lány pedig remegve köszönte meg, hogy megmentette az életét.

Alexander elgyengült. Sosem látott korábban ekkora kék szemeket. Szinte elveszett a tengert idéző szempárban. "Christie" - ízlelgette a nő nevét. Az idő megállt, csak néztek egymásra, és Alexnek nem akaródzott elindulni. Mások is megéreztek valamit a csodából, mert tapintatosan magukra hagyták őket, ők pedig néhány suta német mondat után angolra váltottak. Mielőtt a férfi visszament volna a másik hajóra, még megbeszéltek egy vacsorát...

Azóta sok idő eltelt, döbbent rá Alex, mikor kizökkent a régi időkön való merengésből. Egy másik újságcikket tartott a kezében, egy tragikus balesetről, aminek ő volt az áldozata. Első felindultságában össze akarta gyűrni, de végül másképp döntött. Ez is ő. Ez is hozzátartozik az életéhez. Nem akart arra gondolni, hogyan tovább, de mindig itt kötött ki, és ettől elöntötte a forróság, pedig a kórházi takaró kellemesen hűvös volt. Amíg el nem dönti, mit kezdjen ezek után az életével, senkit nem akar látni. Fél lába van - a másik felét a cápa szájában hagyta. Hogy lehet így élni?!

Idáig jutott az elmélkedésben, mikor nyílt az ajtó, és ott állt Christie. Bársonyos hangja elcsuklott, miközben "my hero"-nak szólította a férfit. "Én hősöm" - mondta ki magyarul is, mielőtt megcsókolta volna. Aztán leült a férfi mellé, és soha többé nem engedte el a kezét...

Nyitókép: Shutterstock