Ha nincs, aki megtegye helyetted, vidd el magadat randizni

Egy önismereti tanfolyamon vettem részt pár éve, ahol arról is szó volt, hogyan vonzzuk be a nagy betűs szerelmet az életünkbe. Az egyik napi feladat az volt, hogy vigyük el magunkat randizni, amit először nagyon furcsának tartottam. A pszichológus kifejtette, hogy neki minden héten van egy nap, amikor önmagával randizik: szépen felöltözik és beül egy étterembe, ahol nem a telefonját nyomogatja, hanem csak önmagára figyel. Annyira bevált neki ez a módszer, hogy egyre több mindent kipróbált egyedül, sőt, még virágot is vett magának rendszeresen és megköszönte magának azt, hogy mennyi mindent megtesz önmagáért.

Bár én soha nem vittem el magamat vacsorázni, nekem ez valahol egy páros program, de moziba beültem egyedül. Soha nem felejtem el az elsőt: hétköznap délután volt, alig voltak a teremben. Vettem popcornt, amit lányos zavaromban sikerült félig kiöntenem.

Utána már többször is elmerészkedtem moziba egyedül és rájöttem, hogy nincs ebben semmi ciki vagy rendkívüli. Rászoktam arra is, hogy kimentem a strandra egyedül és nagyon hálás voltam magamnak ezért, amikor a hűvös víz simogatta a bőrömet a perzselő napfényben.

Utazni egyedül? Miért ne?!

Két éve aztán úgy döntöttem, hogy elutazok pár napra egyedül Spanyolországba. Kicsit paráztam a dologtól, mi lesz, ha bármi történik illetve milyen érzés lesz mindenhova egyedül menni, egyedül beülni éttermekbe, egyedül felfedezni a várost. Az első nap nagyon felszabadító volt, eszméletlen büszke voltam magamra, hogy szembeszálltam a félelmeimmel és megléptem ezt a nagy kalandot. Nem hiányzott senki és semmi, teljesen átadtam magam a felfedezésnek, a tengernek, a napfénynek. Nem éreztem magam magányosnak és amikor rám tört egy kis rosszkedv, akkor rögtön megbeszéltem magammal, hogy mi a baj.

Csernus Imre mondta egyszer, hogy mindenkinek el kellene menni egyszer egy hétre nyaralni egyedül. Fontos, hogy jól érezd magad a saját társaságodban, valahol itt kezdődik az a híres önszeretet. Bár azóta nem utaztam egyedül, de pár hete fogtam magam és levittem magamat a Balatonra. Nem voltam előtte soha egyedül a Balcsin, de nagyon jól éreztem magam. Találtam egy nyugis kis strandot, hekket ebédeltem az árnyékban és nagyokat csobbantam a tó hűs vízében. Kerek volt a világ, még akkor is, ha körülöttem párok és családok strandoltak.

Egy ideje már rendszeresen megkérdezem magamtól, mihez lenne kedvem és mi tenne boldoggá. Nem várok arra, hogy valaki boldoggá tegyen, hisz tudom, hogy ezt én is meg tudom adni magamnak. Virágot is veszek rendszeresen és megjutalmazom, megdicsérem magam mindazért, amit eddig elértem. Bár nyilván vannak hullámvölgyek az életemben, de igyekszem magammal jóban lenni. Hisz ha én nem szeretem magamat, hogy várhatom el mástól, hogy szeressen?

Nyitókép: Shutterstock