Terhesség bejelentés: amikor a férfi nem olvas a sorok között...

Mit ne mondjak, lesokkolt, hogy a főnököm hamarabb tudta, hogy terhes vagyok, mint én, ám a kezdeti döbbenetet hamar felváltotta a féktelen eufória. Hónapok óta próbálkoztunk már a férjemmel, ám a baba csak nem jött, én meg már lassan kezdtem átadni magam a kétségbeesésnek, mikor végre pozitív lett a tesztem. Pontosan emlékszem arra a szombat reggelre. Arra is, ahogy átsuhant a fejemen, hogy azonnal felébresztem az alvó férjemet és a fején ugrálva sikítozom el neki a jó hírt. Végül azonban türelemre intettem magam.

Bejelentés, de miképp?

Abban a bizonyos egy hétben sokat töprengtem azon, miképpen is jelentsem be a férjemnek, hogy szülők leszünk. Tudom, sokak szemében ez felesleges túlbonyolítása a dolognak, én azonban úgy éreztem, meg kell adnom a módját. Végül egy papírboltban szállt meg az ihlet. Itt láttam meg egy apró képeslapot, ami kinyitva sem volt nagyobb egy női tenyérnél, és amely 3D-ben a következőket tartalmazta: gólya, babakocsi, kisbaba, lufik, ajándékok. Meg persze egy „Gratulálok!" feliratot.
A tervem úgy nézett ki, hogy a házassági évfordulós vacsora után adom oda a férjemnek egy hatalmas vigyorral kísérve és megvárom, amint az ő arcán is felragyog a mosoly.

Feleség tervez, férj végez

Nem is csoda hát, hogy a házassági évfordulónk napján hatalmas izgalommal készültem az estére. Szépen felöltöztem, haj, smink, a táskámba pedig elrejtettem az apró képeslapot. Szinte egész este fülig ért a szám és alig bírtam enni, de végre a desszert után eljött a várva várt pillanat. Amíg a férjem kikért két pohár pezsgőt, addig gyorsan elővettem a kártyát és elé csúsztattam, majd módosítottam a rendelését pezsgőről almalére.

- Mi ez? - kérdezte a férjem, amikor észrevette a lapot, én meg csak mosolyogtam és biztattam, hogy nyissa ki. Így is tett. Felnyitotta a képeslap fedelét és nézte-nézte hosszasan. Én meg őt néztem és vártam, hogy kigyúljon az arcán a felismerés fénye. Ám hiába kémleltem, csak nem jött nála az „aha-felismerés".

- Mi ez? - kérdezte ismét bizonytalanul nagyjából fél perc után.

Ez most komoly? - gondoltam. - Majdnem egy éve várunk egy kisbabára, minden hónapban együtt szomorkodunk, amikor kiderül, most sem sikerült... erre kap egy babakocsis, gólyás képeslapot és nem esik le neki? Oké, semmi baj, majd segítek – határoztam el.

- Szívem, mi van a képeslapon? - kérdeztem tőle kedvesen.

- Hát... egy babakocsi, gólya... ajándékok, lufik...

- Igen...? - mosolyogtam, mert biztos voltam abban, hogy most már leesik neki a tantusz. Ő azonban továbbra is csak nézett rám kétségbeesetten.

Tudta, hogy valamit fel kéne ismernie, de láttam rajta, hogy fogalma sincs, mit.

Vártam még néhány másodpercet, majd hirtelen kitört belőlem a nevetés.

Ilyen is csak velünk történhet – gondoltam ironikusan. - Nesze neked nagy tervezgetés, romantikus bejelentés a házassági évfordulón. Egyszerűbb lett volna már múlt héten, az első teszt után, a fején ugrálva, sikítozva bejelenteni, hogy:

- Kisbabát várok!

- Hogy...? - kérdezett vissza, mert talán nem hallotta a nagy nevetés közepette.

- Apa leszel! - mondtam másképp és akkor végre a felismerés fénye felragyogott az arcán. - Végre itt van velünk – suttogtam. - Boldog első évfordulót nekünk.

Ha lemaradtál a sorozat első részéről, itt elolvashatod.

Nyitókép: Shutterstock