Ezek azonban még mindig könnyebben elviselhető gondolatok, mint amikor azt bánjuk meg, hogy véget vetettünk egy kapcsolatnak, aminek még nem kellett volna. Csak épp túl későn kaptunk észbe...
Bizonyos életszakaszokban túlértékeljük magunkat. Hisszük, hogy a mi hercegünk, vagy hercegnőnk mindenkinél tökéletesebb lesz. Senki nem felel meg a túlzó igényeinknek - keressük a szebbet, jobbat, okosabbat. Még ha valakivel jól meg is voltunk, és alapvetően minden rendben volt, pár defekt miatt képesek voltunk lapátra tenni. Aztán kapcsolatok jöttek-mentek, és egyszer csak arcon csap minket a felismerés, hogy már megtalálhattuk volna az Igazit, ha némileg türelmesebben és elfogadóbban viselkedünk.
Ez a pont általában akkor jön el, amikor meglátod, hogy a szóban forgó ember azóta boldog, esetleg már családja van, gyerekei és takaros kis élete. Miközben te még mindig reménykedsz egy tökéletes Igazi létezésében.
De ugye ilyenkor már nincs mit tenni. A legjobb ha elfogadjuk, hogy elrontottuk, és más jobban tudta értékelni azt, amit kapott. És talán abban is hihetünk, hogy annak is megvan az oka, hogy így alakult. Azonban vannak olyan emberek is, akik az elcseszett döntéseik miatt igencsak meg tudják keseríteni "utódjuk" életét, akár még évekkel később is....
A párkapcsolat fenntartása anélkül is elég emberpróbáló feladat, hogy tovább nehezítenénk egy ex felbukkanásával. Hiszen ez olyan folyamatokat képes elindítani, amit egy jól működő kapcsolatot is megroppanthat - feltéve, hogy nem parancsoltok nekik megálljt még idejében.
Van az az ex, akik intelligensen, felnőtt ember módjára jelenik meg, elmondja, hogy megbánta, és úgy érzi, érettebb emberként már működne a kapcsolat, ami anno tönkrement. Ugyan látja, hogy most "látszólag" boldog vagy, de azért megkérdezi, hogy valóban így van-e, mert ha, nem...
Nem szép dolog ez, de még mindig jobb, mint az, aki úgy érkezik mint a forgószél. Önző módon sem a te, sem a párod érzései nem érdeklik őt - csak a sajátjai. Tokostul berúgja az ajtót, és igyekszik mindent romba dönteni, mert abban reménykedik, hogy a szemétkupac tetejéről összeszedheti a régi társát, és ezúttal ásó, kapa, nagyharang lesz a vége...
A bölcsek azt mondják, ha két ember között megvan a feltétel nélküli bizalom, akkor egy harmadik nem tehet kárt a kapcsolatban. Talán igaz... de egy sokat megélt ember már nem tud vakon bízni. Így bizony feszültségforrás lehet az árny a múltból, aki ki tudja milyen okból bukkant fel az életetekben pont most.
Talán csak valami bekattant nála és ezért jelent meg - ez a ritkább eset, de nem elképzelhetetlen -, vagy azért mert a volt szerelmétől valamiféle bátorítást, jelet kapott, hogy ezt megteheti... Ez viszont nem jelent jót.
Ilyenkor a legnagyobb felelősség kétségtelenül azé az emberé, aki mellett ott áll a jelen és múlt is. Rá hárul az a feladat, hogy lépéseket tegyen, és így vagy úgy, de megoldja a helyzetet, és megválaszolja a nyitott kérdéseket. Hiszen a jelenlegi párjának, aki akaratán kívül került ebbe a kellemetlen helyzetbe, joga van kérdésekhez, joga van tisztán látni, és joga van ahhoz is, hogy rosszul érezze magát. És az is jogos kérés, hogy a középen álló ember mihamarabb döntse el, biztosan lezárta-e már a múltját? Mert ha nem, akkor az aktuális kapcsolatot kell lezárni...
Tóth Zsuzsa
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.