Te döntesz: a vágynak engedelmeskedsz vagy a józan észnek?

Különféle formában jelenik meg. Magas, alacsony, szőke, barna, izmos, vékony, kedves, halk szavú, hangos, vehemens. Úgy terem melletted, mint egy alakváltoztató démon, és nyújtja feléd a kezét. Benne ott a csábítás. Az érzés, ami jólesően árad szét a testedben, de ha túlzásba esel, fejbe vág, mint az a nagyon finom gyümölcsös bor. Eleinte itatja magát, de ha nem vigyázol, elveszel.

Használhatsz kísértésellenző szemüveget, vehetsz magadra páncélt a legmodernebb márkával fémjelezve, hogy ezzel megóvd magad. Mert ha túlságosan közel engeded egy biztató mosollyal, pár kedves mondattal, akkor bizony nem menekülhetsz.

Bekerítenek, kifürkészik az érzékeny pontjaid, elkapva a gyengébb pillanataid: puha érintésekkel, becéző szavakkal akarnak hatással lenni rád. Míg máskor a szenvedély lángjával, ami nem kérdez, csak jön és feléget. Nemcsak téged, de azt is, amiben addig éltél. Utakat, hidakat tesznek tönkre, amiken már soha nem találhatsz vissza.

Ördögök ők! Bűnre, gyönyörre és izgalomra csábító ördögök, akik miután letaszítottak a mélybe, otthagynak szenvedni, hogy visszamenjenek másért - mert te pont csak eddig voltál érdekes. Mondják, hogy szép vagy, más vagy... Nem olyan, mint a többiek, dehogy! Nem vagy tucat, te különleges vagy, kinek mellettük és a pokol trónja mellett a helye. Hiszen királynő leszel, mert az uralkodó nem létezhet nélküle...

Igen, királynő leszel a saját poklodban, ha ezt elhiszed. Mert nekik nem te kellesz. Nem az, ami te vagy. Nem kellenek az értékeid, csak a húsod és a tested. Hogy véresre harapják az ajkad, miközben a fájdalom és az édes kín halk sikolyai törnek ki belőled. Karmaikkal felszántják a tested, hogy örökre megjelöljenek. És ha tükörbe nézel, a sebhelyek látványa emlékeztessen arra az átkozott napra, amikor feladtál kapcsolatot, szerelmet, jövőt, hogy cinkostársa legyél a gonosznak.

Meggondolatlanul szippantod a bódító parfüm illatot, heves csókkal cikázol a nyakán, és kesernyés ízzel a szádban vágyod, hogy még többet kapj belőle. Nem gondolva a holnapra, mintha az idő csak egy bugyuta, kitalált mese lenne. Mert elhiszed, hogy a mennyország poklában és a bűnben - ahova önszántadból sétáltál - már semmi nem számít.

Csak az, hogy akkor jó. Nem számít más, csak az, hogy új, varázslatos és izgalmas, kiszakítva az egyhangúságból, az unalomból, a már megszokott ölelésből, ahova nem tudod, visszatalálsz-e, vagy egyáltalán akarsz-e...

Tehetsz ellenük? Drága amulettel, varázsitallal, furfangos bűbájjal? Tehetsz...

Ugye tudod, hogy a most vibráló testeden kívül, amit láthatatlan rezgések készülnek gúzsba kötni, van még egy szuperképességed...? Tudsz gondolkodni! Gondolkodó emberként pedig képesnek kell lenned arra, hogy felmérd: mi az, amit veszíthetsz? Mit áldozol be egy hirtelen jött zűrzavar miatt a lelkedben? Mit áldozol be pár eszeveszett éjszakáért?

Amik azonban nem tartanak sokáig, mert a hajnallal jön a vágyak halála, amiknek gyilkosa a valóság.

Sérül a másik fél is, a mögöttetek lévő emberekről nem is beszélve. És egy élet, egy jövő esik darabjaira - amit már nem lehet ugyanúgy összerakni...

Mielőtt a tested és az érzelmeid átveszik feletted a teljes hatalmat, mielőtt ösztönvezérelt vadállattá válsz, tanulj meg emberként gondolkodni! Nemet mondani és határokat szabni - elsősorban magadnak. Mindig jön olyan, aki hatással lesz rád, ezt fogadd el, és emészd meg! De ugye nem akarsz félévente mással dugni és megcsalni a párod?

Nyitókép: Shutterstock