Öt évig voltam együtt az exemmel, akivel végül azért szakítottunk, mert úgy gondolta, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy elkötelezze magát és különben is, világot akar látni, így inkább kimegy Amerikába. Ezt így közölte velem, majd egy hét múlva fel is ült a repülőre, én meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban, mert engem még csak meg sem kérdezett, hogy vele tartanék-e. Nagyon nehezen, de végül túlléptem ezen a méltatlan szakításon és újraépítettem az életemet.
Másfél év múlva ismerkedtem meg Móriccal, akiben a fentiek miatt elég sokára tudtam úgy igazán megbízni. Móric azonban elég kitartó volt és elérte, hogy minden félelmemet magam mögött hagyjam. A harmadik évfordulónkon megkérte a kezemet, rá egy évre pedig eljött a nagy nap is.
Az esküvőnk napján Móric otthon készülődött, én pedig egy barátnőmnél, akinek a lakása nagyon közel volt a kiválasztott templomhoz. Ide jöttek a koszorúslányok, a fodrász és a sminkes is. Épp a hajamat fésülték, amikor az ölemben a telefon felvillant, jelezve, hogy sms-em érkezett. Rápillantottam, és hirtelen azt gondoltam, rosszul látok: az exem küldte. Elnézést kértem a többiektől és kivonultam a mosdóba – a telefonommal. Az exem egy nagyon hosszú üzenetet írt, amelynek a lényege az volt, hogy pár hete jött haza Amerikából, most látta az egyik barátnőm közösségi oldalán, hogy férjhez megyek, de ne tegyem, mert mindent megbánt, azóta is szeret és azt akarja, hogy újra együtt legyünk.
Olvasva a sorokat először nem hittem, hogy jól látok, de amikor másodjára is átfutottam a litániát olyan méreg öntött el, hogy azt hittem, felrobbanok.
Kedves exem! Még azt sem érdemled meg, hogy nagy e-vel írjam ezt a szót vagy hogy lepötyögjem a nevedet. Úgy hagytál itt évekkel ezelőtt, mint egy megunt játékot, és azóta a híredet sem hallottam. Most pedig, amikor éppen a menyasszonyi ruhámat készülök felvenni, van képed egy sms-t küldeni nekem, amelyben azt kéred, ne menjek férjhez. Normális vagy?
Nem, nem hiszem, hogy az összes kerék kint lenne a fejedben, mert épelméjű ember ilyet nem csinál. Elhagytál, kidobtál, leráztál és a világ másik felére utaztál anélkül, hogy a tettednek bármiféle nyomós indoka lett volna. Még csak szakítani sem szakítottál normálisan, csak közölted, hogy mész. De megemésztettem a csalódást és már évek óta nem érdekel a „miért". Én is túlléptem rajtad. Azóta megtaláltam a társamat, az igazi társamat, akivel boldog vagyok. Összeházasodunk.
Mégis, hogy jössz te ahhoz, hogy ezen a különleges napon idepofátlankodj és ennyi év hallgatás után egy sms-ben közöld velem, hogy bár fogalmad sincs róla kivé váltam az elmúlt időben, te mégis engem akarsz. Hogy rosszul döntöttél, megbántad és újra együtt lennél velem. Elárulom, cseppet sem érdekel, hogy mire jutottál, mennyire szeretsz, mennyire akarsz. Ez nem egy csöpögős romantikus lányregény!
Itt nem teheted meg, hogy valakit eldobsz, évekre eltűnsz, majd amikor kedved szottyan visszatérsz, mint egy szellem a múltból, és ha kell, akkor az oltár elől szökteted meg a lányt, aki készségesen veled is tart, hogy eltűnjetek a naplementében!
Itt nincs szerelmes összeborulás! Ez az élet! Az életben pedig a döntéseinknek következménye van. Soha többé ne keress, semmilyen formában, mert nekem semmi dolgom nincs veled. A boldogságot már rég nem te jelented számomra!
Az üzenetet persze nem írtam meg. Az ő sms-ét is töröltem és visszamentem készülődni életem egyik legszebb napjára. De ha esetleg válaszoltam volna neki, biztosan ezekkel a szavakkal tettem volna.
Zsófi történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.