Férfiként gyakran szembesülök azzal a ténnyel, hogy a nők többsége erősebb nálunk. Érzékenyebbek vagytok, de mégis leplezitek a törékenységeteket, és köztetek is éppen a legerősebbnek tűnő nők a leginkább elesettek. Vagy mondjuk úgy, hogy a legtörékenyebbek. Elvégre nem lehet elesett az, aki a kiegyensúlyozottság mintaképe. Legalábbis ezt gondolnánk.
Manapság, mikor egyre több férfi meri felvállalni az érzelmeit és a könnyeit, ti hűvösek maradtok. Úgy tesztek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Akkor is, ha otthon vagy a munkahelyen durva terror áldozatai vagytok. Akkor is, ha úgy érzitek, lélekben már rég meghaltatok. Úgy tesztek, mint aki könnyedén vesz bármilyen akadályt. Munka, gyerek, kihűlt kapcsolat, nárcisztikus férj - nektek smafu. Ha a pasi otthagy, egyedül nevelitek a gyereket, és igyekeztek megteremteni számára az adott körülmények között elérhető legstabilabb hátteret. Közben szálfaegyenes derékkal álltok, és tűrtök.
Sőt, van egy ennél is magasabb kategória: akik magabiztosak, és minden helyzetben ragyognak. Mert problémái mindenkinek vannak, de nem mindenki viseli királynőként. Önállóak vagytok, és megálltok a saját lábatokon. A megjelenésetek, az életviteletek és a temperamentumotok erőt sugároz, még akkor is, amikor úgy érzitek, összecsapnak a fejetek felett a hullámok. Azt hihetnénk, férfiak tucatjai versengenek a kegyeitekért.
Úgy gondolom, az ellentétes neműek között mélyebb barátságok tudnak kialakulni, mint az azonos neműek esetén. Hogy ebben mekkora szerepe van a nemi vonzalomnak, azt nem tudom, de biztosan ad némi pikantériát a dolognak, még ha ez nem is tudatos. Sok más férfihoz hasonlóan én is jobban érzem magam a nők társaságában, mint pasik között, és rendszerint jobban ki is jövök veletek. Biztosan nem véletlen. A legjobb barátaim zöme is a nők közül kerül ki. Hozzám fordulnak, ha megroppannak, velem beszélik meg, ha bizonytalanok. Van köztük fiatalabb és idősebb, egyedülálló anyuka és nagycsaládos, vezető beosztású és "hétköznapi" lány is.
Mielőtt azonban a homlokomra kerülne a lelki szemetesláda bélyege, hadd mondjam el: ez a barátság kölcsönös. Mert éppúgy meghallgatnak, ahogyan én őket. Nemcsak beszélnek, kérdeznek is: beszélgetünk. Egy csésze kávé, egy pohár bor mellett, vagy csak úgy, a padon ülve. Esetleg 600 km távolságból, Messengeren vagy telefonon át.
Egymás közt olyan dolgokról esik szó, amit sokszor még a barátnőitekkel sem akartok megosztani. Eltűnik az álca, lekerül a maszk. Mi az oka, hogy csak ilyenkor vagytok képesek önmagatokat adni? Mi az, ami munkál bennetek? Megfelelési kényszer, vagy csupán a körülmények áldozatai vagytok? Önmagatoknak akartok megfelelni, vagy a világnak? Előbbire tippelnék... Mert a valódi erőt csak a belső kényszer képes megadni.
Egy szerető pár, és ha az nincs, akkor egy barátnő, egy barát. Rajtatok, a barátságotokon keresztül látok bele, hogy valójában a legerősebbnek látszó nő is mennyire törékeny. Köszönöm a bizalmat, amivel megajándékoztok. Mégis azon gondolkozom: jól van-e ez így?
Mi lenne, ha nemcsak a hozzátok legközelebb állóknak mutatnátok meg a törékenységeteket, hanem a külvilág felé is bátrabbak lennétek? Most azzal kéne zárnom, hogy tegyétek bátran - de mert ismerlek benneteket, tudom, hogy pont azért jutottatok idáig, mert korábban hinni mertetek. Saint-Germaint idézve: "Az erőseknek adatik a teher."
Tűrni méltósággal és mosolyogva, tökéletes külsővel - az erősek kiváltsága.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.