Egy sehová sem tartó kapcsolat csapdájában

Erősen szorítod magadhoz, így talán téged is átjár a melegsége, és elűzi a szorongást. És talán nem szorul össze a gyomrod, ha oldalra nézel, és ismét csak egy üres helyet látsz ott, ahol ő is fekhetne. És akkor nem lenne szorongás, félelmek, és megválaszolatlan kérdések sem. Hiszen ő maga lehetne a válasz...

Nem vagy már kis csitri, közelebb vagy a negyvenhez, mint a harminchoz. Nincsenek kislányos álmaid a nagy szerelemről, nem várod, hogy lehozza neked a csillagokat az égről. Tulajdonképpen már nem is vársz semmit. Mit is várhatnál? A hatéves kapcsolatotokból négy év kellett ahhoz, hogy eljussatok az összeköltözésig - ez volt a legnagyobb mérföldkő. És itt el is akadtatok. És a saját lakását azért megtartotta - az ilyen alkalmakra, a menetrendszerű összeveszéseitek idejére. Hogy legyen egy menedéke arra az esetre...

- Amikor nem érted, miért nem esett szó eljegyzésről, családról, de még egy közös kutyáról sem.

- Amikor nem érted, valójában mit is jelentesz neki, azon kívül, hogy van, aki ételt tesz elé, és szétteszi neki a lábát, ha épp arra vágyik.

Vagy amikor különösebb indok nélkül kiakad rád, és elviharzik. És pár napig nem is hallasz felőle.
Vajon ilyenkor ő is egyedül bámulja a repedéseket a hálószoba plafonján? Ő is őrlődik, vagy éppen remekül szórakozik egyedül? Vagy épp valaki más karjaiban? Megesett már, de te visszafogadtad, hiszen csak egy botlás volt - és megígérte, hogy minden más lesz. Pár hónapon keresztül az is volt.

Pedig minden ideális - lehetne. De fogy az időd, a játék pedig a te bőrödre megy. Úgy mennek pocsékba az éveid, hogy közben nem is vagy boldog. Még csak azt sem tudod mondani, hogy felhőtlen bulizásra és pasizásra pocsékoltad őket, amíg meg nem találod az igazit.

Be kéne itt fejezni, megmondani neki, hogy ez neked kevés - ez tulajdonképpen semmi. Nem érzed vele jól magad, nem őrjítően jó a szex. A ritka alkalmakkor, amikor van - nem őrjítitek meg egymást -, mert már annyi tűz sincs közöttetek, hogy igazán egymás agyára menjetek. Az egyetlen őrjítő dolog ebben a kapcsolatban az a várakozás, hogy majd talán egyszer beüt valami, amitől ez a langyos, elakadt nyűglődés megváltozik. Hogy talán majd végre ő is szeretne egy igazi felelősségteljes kapcsolatot.

Miért van még veled? Te miért vagy még vele? Vannak nála rosszabbak is... De tényleg ez a mérce? Ennyit érsz saját magadnak? Ezért volt minden?

Nem az a kérdés, ő mit akar, vagy, hogy fog-e egyáltalán akarni bármit is a jövőben. A kérdés az, hogy neked miért csak eddig tart a világ, miért zártad be magad ebbe a kapcsolatba. Miért nem hiszed el, hogy valahol, ezen az önző seggfejen túl, még várhat rád boldogság?

Te döntesz: vagy húzd teljesen a fejedre a takarót, bújj el, add fel saját magad, és felejts el mindent, amire vágytál, vagy rúgd le magadról ezt a rongyot, és azt is, aki miatt alá kerültél...

Nyitókép: Shutterstock