Bárcsak egy ilyen férfit választottam volna...

Bizony, kevés az ilyen ember, és szerintem olykor álruhában jár. Nem mindig az, aki a legjobbat ígéri, és nem is az, aki a leghangosabban harsogja, hogy szeret. Hanem aki tartja magát ahhoz, amit mond. Szóval olyan férfit keress, akinél nincs "másfél" - mert tudja: valami vagy "egy" lehet vagy "kettő". És nem az a kötőszó az életében, hogy "nem tudom". Akinek ha baja van veled, nem emelkedő decibellel jelzi, hanem halk szóval megkér: "Üljünk le, beszéljük meg!"

Olyan férfit keress, akivel a közös tarsolyban mindig van terv. Mindig van miért előre menni, akin látod, hogy bár nem harsogja fennen, hogy élvezi az életet, de még fáradt pillanataiban is látszik rajta: szeret élni. Aki kellően felnőtt, és vállalja a felelősséget a balfasz lépéseiért is, és nem lapátolja át a párjára, ha a szar már nyakig ér. Mert pontosan tudja: egy házasságban többnyire két ember van jelen, és ha valami nem működik, ott nem csak az egyik fél a hibás.

Olyat válassz, aki nem néz le, ha uram bocsá' nincs két diplomád, és a terveid között nem pont a karrierépítés szerepel az első helyen. Aki értékként tekint arra, amit teszel az otthonodban, és ahogy felnevelsz egy-két-há' kisfickót. Akivel mindezt az elején meg lehet beszélni.

Olyan férfit keress, aki nem azért segít, hogy legyen mivel fennhéjázva dicsekedni boldog-boldogtalannak, igazolva az ő nagyszerűségét, hanem olyat, akinek nemes a szíve. Olyan férfit keress, aki képes őszintén örülni, aki nem titkolja a gyengeségét, hanem emberi létének velejárójaként tekint rá. Akit ezért is lehet szeretni.

De valamit nem szabad elfelejteni: nekünk, nőknek is fel kell nőnünk a feladathoz. Mert méltó férfinak is csak arra méltó nő kell. NŐ kell.