Tizenévesen persze még minden a szex körül forog. Azaz forogna, mert lássuk be, hogy a legtöbb fiú még lány közelébe sem járt ekkortájt – hiába állítják, hogy már több numerán is túl vannak. Legalábbis én 16 évesen még szűz voltam és a barátaim többsége is.
Ebben a korban azonban még tényleg a szex utáni vágy irányít minket, hogy végre bejussunk valakinek a bugyijába.
De valószínűleg ez teljesen normális. Aztán megtörténik az első aktus, a második, a harmadik és szépen belejövünk, mint kiskutya az ugatásba. Ezután pedig jó néhány évig a farkunk vezérel – cseppet sem tagadom. Éjjel-nappal csak a lepedőakrobatikát gyakorolnánk, ha van barátnőnk azzal, ha nincs, akkor... bárkivel, aki hajlandó hanyatt dőlni nekünk. Élvezzük, amit élvezni kell, s a gondolataink 90%-át is azt teszi ki, hogy mikor, kivel és hol fogunk legközelebb lezavarni egy menetet.
Aztán elmúlik a húszas éveink eleje és lassan, kezdünk lenyugodni. Nem mondom, hogy a szex már nem lesz fontos, de általában ekkorra már lediplomázunk, elkezdünk állást keresni és a legtöbbünknek komolyra fordul a kapcsolata is. Ezek a tényezők pedig jócskán elvonják a figyelmet a szexről. Hiszen meg akarjuk szerezni azt az állást, amit kinéztünk, számlákat kell fizetni – már aki nem a mamahotelben héderel, de az megint más téma -, összeköltözünk a párunkkal és úgy általánosságban elfoglaltabbá válunk. Nem azt állítom, hogy ekkor már ritka vendég a szex, de heti 3-4 alkalom bőven elég, nem úgy, mint húszévesen, amikor napi 2 menetet is simán lenyom az ember.
Aztán elérkezik a bűvös harminc... Nálam ez az önmegvalósítás időszakának kezdete volt. Már rendelkeztem munkatapasztalattal, nem számítottam juniornak, így nekiláttam a valódi karrierépítésnek. Ezzel párhuzamosan, az albérletet fel akartam cserélni egy saját otthonra és egy jó kocsi megvásárlását is célul tűztem ki.
Fiúból férfivá értem és ezzel a magammal szemben támasztott elvárásaim is megnőttek.
Párkapcsolat terén is szintet akartam lépni, már nem azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a barátnőm méretei a 90-60-90-es tartományban mozogjanak, hanem azt, hogy közös legyen az értékrendünk, tudjunk beszélgetni, és hogy egyfelé vigyen az utunk. Így persze már nem is annyira egyszerű a keresgélés. Főleg, ha mellette sokat és keményen dolgozol. A szex pedig... hát sokadrangú tényezővé vált.
Mielőtt bárki felröhögne, hogy impotens barom vagyok, elárulom, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a szex vagy nem fontos, csak azt, hogy bőven lecsúszott a legfontosabb tényezők „number one" helyéről.
Ha választanom kellett egy határidős, sokpénzes projekt és egy átbulizott éjszaka között, amely nagy valószínűséggel egy jó dugást is magában hordozott... hát én a melót választottam már.
Megtanultam nemet mondani és egy csöcskidobós, miniszoknyás, műhajas csaj már korántsem volt olyan fontos számomra, mint a célok az életemben, amelyeket én választottam és csak rajtam múlott, elérem-e őket.
Most majdnem negyven vagyok. Saját céggel, saját lakással, egy felső-középkategóriás kocsival. Van egy barátnőm, akit nem az éjszakában ismertem meg, és akivel imádok szexelni. Feleségül fogom venni – ha igent mond – és remélem, hamarosan apává is válhatok.
Innen üzenem az összes nőnek, aki azt hiszi, hogy minden férfi egy szexéhes ragadozó és semmi mást nem akarunk, csak dugni álló nap, hogy bár mi pasik szeretjük a szexet, egy bizonyos kor után, nálunk is akadnak fontosabb dolgok, minthogy naponta háromszor megdöngessünk egy üresfejű libát.
Márk történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.