Segítség, hirtelen háromgyerekes szülők lettünk!

Hogyan lettünk hirtelen háromgyerekes család? Nos, úgy hogy egy hétvégére elvállaltuk a barátnőm gyerekeit is, míg ők a férjével kimenőt kaptak, így kipróbálhattuk magunkat nagycsaládosként.

Egy gyerek

Sokszor érzem úgy, egygyerekes anyaként, hogy nehezebb a dolgom, mint azoknak a szülőknek, akiknek több gyerekük is van. Az egyke gyerek ugyanis valamilyen szinten – helyzetéből fakadóan – el van kapatva. Nálunk sincs ez másképp, annak ellenére, hogy nagyon tudatosan igyekszünk meghúzni a határokat és az elkényeztetést minimálisra csökkenteni. Mégis vitathatatlan tény, hogy az egyke gyereke gyedül van, ennek pedig számos következménye megfigyelhető. Például az, hogy a szülői figyelem 100%-ban rá irányul és ezt meg is szokja. Nem kell soha, senkivel osztoznia, nem kell várakoznia, napi szinte küzdenie – kivéve persze, ha közösségben, játszótéren stb. vagyunk, de az egészen más szituáció, mint a szűk családi környezet. Mindebből következik, hogy

– akkor is, ha a szülőknek mondjuk home office-ban kéne dolgozniuk vagy csak simán pihennének hétvégén. Az egykének nincs kivel játszania, bunkert építenie, szerepjátékoznia, így az óvoda, iskola után, valamint hétvégén bizony a szülőé a megtisztelő feladat, hogy a gyerkőc játszópajtása legyen – mosás, főzés, takarítás, nyugodt kávézás nuku. Szóval az egy gyerek mondhatni állandó foglalkoztatást igényel, bezzeg akinek testvére van...

Több gyerek

Nos, a többgyerekes családmodellről sokáig csak elképzeléseim lehettek – hiszen nekünk csupán egy kisfiunk van – ezek az elképzelések viszont általában úgy festettek, hogy a testvérek milyen jól eljátszanak egymással, ergo a többgyerekes szülőknek sokkal több nyugodt kávézás (is) jut. Hittem ezt mindazok ellenére, hogy nekem is van egy tesóm és a gyerekkorunkat egyáltalán nem a „csendesen eljátszottunk egymással" kategóriába sorolnám. De hát kivételek mindig akadnak, nem?

- mondja a reklám, és ebbe most sikerült is belekóstolnunk.

Hétvége három gyerekkel

Rózsaszín leányálmaimban úgy képzeltem ezt a hétvégét, hogy a 3 gyerek édesdeden eljátszik egymással, mi meg a férjemmel a teraszon kávézgatunk majd, főleg mert erre a két napra kifejezetten tavaszias időt jósoltak. Ennek ellenére, egy valódi tornádó söpört végig a lakáson nagyjából 30 perccel azután, hogy beléptünk az ajtón, így inkább kiraktuk az egész csapatot a kertbe, ott randalírozzanak. Na, ekkor meg a környék zengett tőlük, úgyhogy felkerekedtünk, hogy lefárasszuk őket az erdőben. Az ötlet jó volt, csak éppen azzal nem számoltunk, hogy a kis raptorok katalizátorként hatnak egymásra és egyik őrültségből hajtják egymást a másikba. Így

Szerencsére azért a hegymenetes túra lefárasztotta őket rendesen, szóval este már szedált pandaként viselkedtek: cukin elmatattak, játszottak egymással - cserébe viszont másnap reggel 6.45-kor kukorékoltak.

Oké, ma sem maradhatunk itthon - néztünk egymásra vasánap délelőtt a férjemmel, úgyhogy felpakoltuk a lízingelt nagycsaládot és irány a CsoPa! Elméletben ez a terv is remekül hangzott: elmegyünk öten és szépen végigjárjuk az érdekes és izgalmas interaktív kiállítást. Nos, ez a gyakorlatban úgy festett, hogy amint a kezünkre kerül a karszalag és beléptünk az első terembe, a három gyerek a rengeteg játékot meglátva úgy felpörgött, hogy a szélrózsa minden irányába spricceltek szét eszeveszett sebességgel, mi meg azt sem tudtuk a férjemmel, hogy melyik után szaladjunk. És ugye ketten voltunk három gyerekre – pompás.

Szóval tartottam egy gyors eligazítást, miután lepkehálóval összevadásztuk őket, ám még így sem mondanám, hogy olajozottan ment minden. Ugyanis – és ezt a két-, három- és sokgyerekes szülők jól tudják – ahány gyerek, annyi érdeklődés... Ami az egyiknek izgi, az a másiknak uncsi, arról nem is beszélve, hogy ha valami mindhármat érdekelte, akkor meg ott a kérdés, hogy ki próbálhatja ki elsőnek, meddig játszhat vele, miután pedig végzett meg kell várni a másik kettőt. Az éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell, kakilnom kell váltottműszakjáról pedig ne is szóljunk.
Bevallom töredelmesen, a nap végére nem csupán a gyerekek fáradtak ki a rengeteg ingertől, de bizony mi is a nagycsaládos léttől.

Konklúzió

S hogy mi lett a háromgyerekes hétvége konklúziója? Leginkább az, hogy gyereket nevelni sosem egyszerű. Ha egy van, azért, ha több akkor meg azért. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, jobbnak vagy rosszabbnak azonban nem mondanám egyiket sem. Egy biztos, egygyerekesből átmenet nélkül háromgyerekessé válni bizony nem kevés figyelmet, logisztikát és persze türelmet kíván.

Nyitókép: Shutterstock