Nemcsak megcsaltál, még a pénzem is kéne...

Amikor dolgoztam vagy rohantam, Norbi volt a gyerekekkel. Az ő munkája nem igényelt ilyen sok időt, neki inkább időszakos projektjei voltak. Megvette a kocsit, kicsit kipofásította, aztán eladta drágábban. Sokat nem tett hozzá, de azért keresett rajta - persze feketén. Mert ha hivatalosan csinálja, akkor az pont a hasznot vitte volna el.

Ezért nekem volt cégem - én alkalmaztam őt és fizettem utána a járulékokat. Meg persze ezen a cégen voltak a telefonok, az autók és a hitel is. Ami mondjuk akkora, hogy anyám házára is ráterheltük. Ebből építettük be anyósomék tetőterét, ahol aztán éltünk. Ezen is volt építési meg lakhatási hitel is, de nem rendeztük, hogy ki a tulajdonos.

Ki gondolta volna, hogy ennek egyszer majd jelentősége lesz? Amikor a fél ország devizahiteleket vett fel, akkor nyilván mi is. Legyen nagyobb az üzletem, újabb a kocsik, és gyakorlatilag hozzánk vágták a pénzt. Tudom, tudom... Elmondták a kockázatokat, de úgy voltunk vele: az élet ilyen, az nyer, aki bátor. 2008-ban kiderült, rossz döntést hoztunk.

Aztán egyszer hamarabb értem vissza a virágpiacról, mint szoktam. Meglepetésként jelentem meg, és láttam, hogy a férjem hevesen csókolózik az egyik eladóval. Meglepődtem, köpni-nyelni sem tudtam. Azonban hamar megtudtam, hogy ez egy nagy szerelem. És mivel én ugye mással foglalkoztam, így észre sem vettem Norbit - az eladólány viszont igen.

Sok mindent elnéztem ennek az embernek, de ezt már nem tudtam. Az eladót még aznap kirúgtam, a férjemnek pedig mondtam, hogy akkor át kellene beszélni a közös ügyeinket. Nem sikerült túl jól. A lakás, amiben laktunk (az anyósomék tetőtere) az ő nevükön volt, és én nem akartam ott maradni. Nekem albérletet kellett keresnem.

Norbi azt mondta, ne hordjam annyira fenn az orrom. Másokkal is előfordul, hogy félrelépnek, és ettől még tudnánk együtt élni - a gyerekek, a cég, a kocsik, a telefonok és a hitel miatt. Hogy nem cirkuszolni kell, hanem megoldást találni. Én viszont úgy gondoltam: a megoldás a válás lesz. Mindent felezünk, és kész.

Azt hittem, ez ilyen egyszerű. Aztán kiderült, hogy elválhatunk nyugodtan, de a közös cég a sok hitellel örökre összeköt minket. Norbi vállalta a gyerektartást, amit aztán soha nem fizetett. A cégben én voltam az ügyvezető, és már nem alkalmaztam őt tovább. Megemelkedtek a kiadásai is, mert közben gyereket csinált a fiatal lánynak, és kellett a pénz az új családra.

Fizettem az albérletünket, a törlesztőket, éjjel-nappal dolgoztam. Hónapról hónapra számoltam, hogy mikor lesz már vége a hitelnek. Már csak egy év volt hátra, amikor megjelent Norbi, hogy akkor kéri a részét. Nem értettem, mit akar. Aztán kiderült - megírta az ügyvédje. Az üzletre felvett hitel közös volt, és az ingatlan is. És most, amikor már majdnem kifizettem az egészet, jön, és kéri a felét.

Teljesen lesokkolt. Igazából kétszer dolgoztam meg azért, hogy az az ötven százalék az enyém legyen. Adjam, ne adjam? Vegyek fel ismét hitelt, és fizessem ki abból Norbit? Vagy hagyjam az egészet? A hónap végéig kaptam időt...

Nyitókép: Shutterstock