Minek viszel neki virágot az első randira? Még ki sem érdemelte…

A manapság egyre népszerűbb sigmamale-mentalitás követői szerint badarság rögtön az első randin lehozni a csillagokat is egy frissen megismert hölgynek, hiszen nem szolgált rá a kitüntetett figyelemre és az átlagon felüli energiabefektetésre. Ez természetsen nem azt jelenti, hogy az alapvető tiszteletet nem szükséges megadni a randipartnernek, illetve hanyagolni kell az úriemberekre jellemző viselkedést, de nekem még nőként is az a véleményem, hogy egyes pasik túl messzire mennek olyan hölgyek kedvéért, akikről gyakorlatilag semmit sem tudnak.

Most biztos sokan felhördülnek, hogy a nők ötször többet készülődnek egy randira, mint a férfiak, és ezt valahogy honorálni kell – például vacsorameghívással, mozijeggyel, esetleg pár szál virággal –, de én úgy gondolom, hogy első alkalommal tényleg hülyeség komoly anyagi áldozatokat hozni egy ismeretlenért.

Én speciel utálnék étterembe menni, mert állandóan azon görcsölnék, hogy valami van a fogaim között, mikor mosolygok, illetve a számba tömött étel állandóan a közléskényszerem útjába állna. Az meg full kínos, mikor épp mondanék valamit, de közben tele a szám, így vagy csúsztatom a mondandómat még vagy fél percig, vagy kisasszonyosan az ajkaim elé tartom a tenyeremet és próbálok érthetően kommunikálni. Hadd ne!

Én úgy vélem, hogy a komplexebb közös programok akkor válnak aktuálissá, mikor már van alapja az együttműködésnek, bíztok annyira egymásban, hogy örömmel megosszátok egymással a benyomásaitokat. Viszont ez az első 1-2 randin szerintem nincs meg, bármilyen nagy is az összhang alapból.

Persze lehet azzal jönni, hogy az állatvilágban is ajándékokkal udvarolnak már a kezdetekkor, de talán mi fejlődtünk egy kicsit a kőkorszak óta. Bár mindig szívesen hivatkozok a természetre és őseinkre, párkapcsolati téren szerintem egy kicsit máshogy kellene értelmezni ezeket a szokásokat.

Vannak például pókfajok, amelyek hímjei gondosan becsomagolt rovarokat adnak ajándékba szívük választottjának, ennek oka azonban nem a lángoló szenvedély, hanem az elővigyázatosság. Ha ugyanis a nőstény párzás előtt (vagy közben) eszik, esélyes, hogy nem a hím fejét harapja le. Nem is tudom, honnan ismerős a jelenség...

Félreértés ne essék, nem azon az állásponton vagyok, hogy egy férfi szándékosan legyen fukar annak érdekében, hogy a nő nehogy azt gondolja magáról, hogy ő valaki. De véleményem szerint egy szingli pasinak a drága ajándékok helyett inkább önmagába kellene pénzt, energiát és időt fektetnie, hogy elég értékes legyen a „randipiacon" és ne kelljen súlyos összegeket költenie olyan nőkre, akik esetleg soha az életben nem fogják viszonozni a nagylelkűségét.

Nyitókép: Shutterstock