A barátomnak hittelek, de te hátba támadtál

Ez talán az élet egyik nagy pofonja. Amikor úgy hisszük, ismerünk valakit, és mindenben egymás mellett állunk, aztán egyik percről a másikra hatalmasat kell csalódjunk benne. Az igaz barátok nem árulnak el minket, és elvárhatjuk tőlük, hogyha valamit gondolnak rólunk – legyen az akármilyen rossz –, megmondják szemtől szembe, így lehetőség nyílik változtatni a dolgokon. Azonban, ha az állítólagos barát kibeszél minket, hidegzuhanykért érhet a felismerés: már rég nem számíthatunk rá úgy, mint azelőtt.

Az egyik nagyon régi barátnőmmel kamaszkorunk óta ismerjük egymást, mindig ott voltunk a másiknak, bármi történt. Sajnos már akkor romlott a kapcsolatunk, amikor gyerekeim lettek, mert egyszerűen nem tudta megérteni, hogy van rajta kívül is életem. A bajok azonban ennél korábbra vezethetők vissza. Neki már rég volt párja, de azt nem akarta, hogy én is boldog legyek, és megismerkedjek azzal a férfival, aki azóta már a férjem. Egy konditeremben találkoztam a párommal először, ahol én éppen a barátnőmmel edzettem, de mintha direkt nem akart volna bennünket bemutatni egymásnak, holott ismert engem is és szegről-végről a férjemet is. Mindkét irányba hamis információkat közölt a másikunkról; ezt persze mi ketten később raktuk össze.

Aztán ott vannak a megjegyzései, amiket a hátam mögött tett fűnek-fának rólam. Bár korábban is voltak érdekes beszólásai az anyagi helyzetemre és az életemre vonatkozóan, de valahogy mindig elengedtem a fülem mellett. Aztán egy közös barátnőnk, akinek folyton csak panaszkodott rólam, lerántotta a leplet. Kiderült, hogy mindennek lehordott, de a legrosszabbul az esik, hogy máig úgy gondolja, eltartott vagyok itthon, és a férjemnek hála, minden az ölembe hullott.

Ez persze egyáltalán nem így van, mindenért, amink van, közösen dolgoztunk meg, és ezt ő is nagyon jól tudja. A hátam mögött „Vanék"-nak hív minket, szerinte nekünk semmire sincs gondunk, és mindenünk megvan. Nos, ezeket az információkat valószínűleg abból szűrte le, hogy a férjemnek vállalkozása van, és úgy gondolta, ha céget vezet, akkor bizony mi feltételezhetően iszonyúan gazdagok lehetünk. Tény, hogy szerencsére nem élünk rosszul, de semmivel sem vagyok gazdagabb vagy előkelőbb, mint egy átlagos ember, és én is hasonló problémákkal küzdök a mindennapjaim során, mint bárki más az életben.

Nagyon rosszul estek ezek a dolgok, amikor megtudtam, és el sem tudom képzelni, másoknak miket mondott még rólam. Azt hittem, a barátságunk örök, mindent meg tudunk felnőtt emberek módjára beszélni, de sajnos nem. Azóta több közös baráttól is hallottam egy s mást, amit a hátam mögött mondott, például, hogy az autómat is a férjemtől kaptam ajándékba, és csak márkás ruhákban járkálok, mert az olcsóbbakat már derogál megvásárolnom. Ezeknél nagyobb hülyeségeket életemben nem hallottam. Nyilvánvalóan irigy, de nem tudom megérteni, miért. Neki is van férje, van egy lakásuk, ahol szépen élnek, hol van hát a probléma?

A legundorítóbb az egészben, hogy nekem továbbra is mézes-mázas, ugyanolyan kedvesen beszélget velem, mint eddig – nyilván fogalma sincs róla, mi mindenről tudok. Ehhez hozzá járul pluszban az is, hogy csak akkor keres, ha valamilyen érdeke fűződik hozzá, vagy valamire szüksége van, holott régen mindig mindent megosztottunk egymással és állandó kontaktban voltunk.

Szomorú, hogy ilyen világot élünk, ahol hamis barátokkal találjuk szembe magunkat. Azt gondolom, így is éppen elég nehéz igaz barátokat találni, akikkel egy hullámhosszon vagyunk, és tényleg minden titkunkat megoszthatjuk velük. A bizalom kemény dolog, amit ha valaki eljátszik, súlyos következményei lehetnek – legyen az szerelem, barátság vagy bármilyen más kapcsolat. Még nem döntöttem el, mihez kezdek kettőnk viszonyával, de elég idő eltelt már ahhoz, hogy abban biztos legyek, ő többé már nem tartozik az igaz barátaim körébe.

Nyitókép: Shutterstock