16 nő összezárva 3 napra - és még mindannyian élünk

Azt nem tudom, neked sikerült-e már olyan nőtársaságba keveredned, amelyik ezeket a sztereotípiákat cáfolta, de az biztos, hogy én pár hete már második alkalommal töltöttem együtt hosszú hétvégét kizárólag nőkkel - ezúttal a festői szépségű Dunakanyarban - és még mindig életben vagyok. Nyugi, a többiek is.

Sokáig nem hittem, hogy nekem is jár néha egy kis szabadság, távol a családtól, a gyerekektől. Hogy én is eltűnhetek otthonról pár napra, hogy végre egy kicsit magammal is törődjek, feltöltődjek, magamra találjak és egyáltalán, jól érezzem magam anélkül, hogy folyton azon kelljen agyalnom, hogy kinek mit főzzek, mit kell még megcsinálni, mielőtt leülhetek két percre pihenni, mi minden tennivalóm van olvasás, mozgás, meg úgy egyáltalán, önmagammal foglalkozás helyett. Aztán tavaly nyáron rájöttem, hogy nemcsak jár, de szükségem is van rá, mi több, akarom is. Így kezdődött a "jógatáboros karrierem".

Már az elején szeretném leszögezni, hogy sosem hittem abban, hogy nők nőkkel nem jönnek ki, mert bár a barátaim zöme mindig is férfi volt, azért két lánytestvérrel nőttem fel, és bátran mondhatom, hogy mindig jó testvérek voltunk, a mai napig azok vagyunk, pedig már mindannyian közelebb vagyunk az 50-hez, mint a 40-hez.

Azt viszont állítom, hogy mindegy, milyen a nemek aránya egy társaságban, ha csak egy valakitől távol áll az empátia és/vagy az elfogadás fogalma és képessége, akkor ott nyugalom nem lesz.

A társaságnak meg pláne!

Szóval 16 nő, jógatábor, kétágyas szobák, közös szauna, közös étkezések és fürdőszoba sem mindenkinek volt saját... A szobatársam és én a helyszínen találkoztunk először, mégis, pár perc után már mindenhova együtt mentünk. Ebben benne van a jógaoktatónk keze is - ő az egyetlen ember, aki az összes résztvevőt ismerte, és aki a szobabeosztást igen jó érzékkel állította össze. Ahogy a menüt és a programot is. Napi 2x1,5 óra jóga, a kettő között önismereti és más játékok, túra, kirándulás, séta, nagy beszélgetések, reggel 8-tól este 10-11-ig.

Nem mondom, hogy a közös érdeklődés semmit nem jelent, de azon túl, hogy mindannyian szeretjük a jógát és ugyanaz a csodálatos nő a jógaoktatónk, kevés ponton kapcsolódik az életünk. Korosztályt tekintve 30-tól 70 éves korig jöttek a lányok, de a legtöbben a 40-60 közöttieket képviselték, ami mindjárt fel is vethetné a klimax kérdését is, mert ha valamit még tudunk (férfi) embertársainktól, akkor az az, hogy a klimaxos nőnél rosszabb nincs. Mindegy, hogy a hormonváltozások melyik szakaszáról beszélünk, annyit mindenki "tud", hogy a nő, ha a változókor közelében van, elviselhetetlen, jobb is elkerülni.

Nos, ezt a "hipotézist" is sikerült megcáfolnia kis csapatunknak, mert sehol egy hiszti, agresszivitás, hangulatingadozás és egyéb, a női társaságokra ráaggatott probléma nem volt. Ebben a táborban mindenki mindenkit megkedvelt, mindenki mindenkivel toleráns volt, szeretettel fordultunk a másik ember felé, rengeteget nevettünk, nagyokat ettünk - csupa vegetáriánus és vegán ételt -, hatalmasakat kirándultunk, sokat játszottunk, beszélgettünk és hála kiváló oktatónknak, a testünket és lelkünket nemcsak jógával, de hangtálmeditációval és relaxációval is edzettük.

Az első, nyári jógatáboromban többen voltak, akikkel sok közös volt bennünk, és bár apróbb átfedések a két társaság összetételében voltak, a nyárihoz képest teljesen más személyiségű nőkkel ismerkedtem most meg. De az, hogy kevesebb közös jellemvonást, érdeklődési kört fedeztem fel bennük és spirituálisan is más szinten mozognak, mint én - kevésbé vagyok nyitott ezen a téren, mint a résztvevők nagyobbik része -, nem okozott gondot, ugyanolyan jól éreztem magam köztük és velük, mint a nyáriakkal. Más volt, másképp volt jó, de jó volt.

Pedig csak nők voltak ott, többen a klimax valamelyik szakaszában. Összezárva. 3 napra. Feszes "menetrenddel", mégis szabadon. Vitának, veszekedésnek, hisztinek, pletykáknak, egymás háta mögötti duruzsolásnak nyoma sem volt. A szeretetet, nyitottságot, kedvességet, elfogadást viszont tapintani lehetetett. Már nagyon várom, hogy augusztusban újra táborozhassak. Csak nőkkel. A Balaton-felvidéken.

Nyitókép: Shutterstock