Mozogni a kerek popsiért? Engem már régen nem ez motivál

Egészen pici korom óta a sport szerves része az életemnek. Az iskolában kötelező volt a sport, de gyerekként sosem éreztem egy erőltetett valaminek, olyan természetes volt, mint az evés, ivás vagy alvás. Miután leérettségiztem, egyetemista lettem, kicsit háttérbe szorult, de addigra annyira beleivódott a mindennapokba, hogy hiányzott és kerestem a lehetőségeket, hogyan is építhetném vissza az életembe a mozgást.

Akkoriban is már nagy divatját élte a konditermi edzés, már virágkorát élték a közösségi oldalak, ahol tökéletesebbnél tökéletesebb női alakok, a formás, kerek fenekek és a narancsbőr nélküli, feszes combok néztek velem farkasszemet. Bizony ez is közrejátszott abban, hogy megvettem az első havi konditermi bérletemet. Illetve még az, hogy tele volt a terem kidolgozott felsőtestű fiatal pasikkal, akiket még nézni is élvezet volt. Szóval a cél az volt, hogy én is egy insta-kompatibilis tökéletes alakú 20-as évei elején járó csaj legyek.

Meglepő, de egészen hosszú ideig motivált voltam, aztán persze vagy egy hatalmasnak tűnő szerelem vagy a munka foglalta le annyira az időmet, hogy nem tudtam annyi idő fordítani az edzésre, amennyit szerettem volna. Vagy lehet, hogy nem is akartam menni.

Jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy semennyire nem érdekelt, de na, kezdtem belátni, hogy a genetika sem nagyon engedi, hogy a fokhagyma fenekem egyszer szép, nagy barack formájú legyen. A combom egy mekis kis krumplitól is vastagabb lesz, szóval rájöttem, hogy feleslegesen áltatom magam és na, elkezdtem nagy ívből lesz*rni a tökéletes insta-lányokat. Én élni akartam és jókat enni.

A fenti szellemben teltek el az elmúlt éveim, hol mértéktelenül, hol mértékkel bűnöztem, a súlyomat sikerült megőriznem, azonban a formám nem volt az igazi. Nem volt különösebb probléma, de ha ismerős a löttyedt szó, akkor tudod, miről beszélek.

Az utóbbi időben elkezdtem érezni az ülőmunka, a mozgáshiány, a stressz, a rossz alvás hatásait. Sokat fájt a hátam, a nyakam, elkezdtem banyapúpot növeszteni... éreztem, hogy lassan, itt az ideje változtatni és újra foglalkozni a testemmel.

Az, hogy hosszú és minőségi életet élhessek és még 20-30-40, akár 50 év múlva is jól érezzem magam a bőrömben. Táplálni szeretném a testemet úgy, ahogy neki szüksége van rá. Ez motivál engem, jobban mint eddig bármi az életemben.

Nyitókép: Shutterstock