Az én anyósommal igenis jó a viszony!

Előfordulhat, hogy ez a felfogás azért alakult ki világszerte, mert az anyósok egy része ténylegesen megkeseríti a családok életét. Egyes elméletek szerint a konfliktus, mely az anyós és a meny között alakul ki, legtöbbször a versengés miatt van, merthogy maga a kedves mama és a feleség is egyet akar: anya pici fiát, aki mostantól már a feleségé. És hát ehhez hozzájárul még az a tény is, hogy nyilván nem vallanak egységes nézeteket a világról – így a háztartásról, a családról, a mindennapokról, és a gyereknevelésről sem. Hogy is vélekednének ugyanúgy, amikor mindenki más? Persze ez tök rendben van, csak amikor egy férfiért „harcoló" két nőről van szó, a helyzet bonyolódik. Sok párkapcsolatban élő nő fél a házasság szentségétől, mert nem akar egy botrányos anyóst elviselni a mindennapok során.

De azért a helyzet nem mindig ennyire bonyolult és vészes - szerintem. Nekem például nagyon kedves az anyósom. És ezt most nem azért mondom, mert ezt a nézetet kell, hogy valljam. Döntésemben nem befolyásolt senki, nem akarok megfelelni se neki, se másoknak azzal, hogy kedvezőt írok róla. De mégis azt írok, mert nemes egyszerűséggel a mi viszonyunk felettébb jó.

Sosem volt komolyabb konfliktusunk, és ennek oka mindkettőnkben rejlik. Egyrészről szerintem rettentő fontos, hogy a családba bekerülő „új nőként" megpróbáltam minden erőmmel alkalmazkodni hozzá. Mivel én voltam az „új", így meg kellett ismernem a férjem családjának szokásait, habitusát, és úgy egyébként mindent. Így hát lapultam, figyeltem, kedves voltam. Hamar megtanultam, milyen jelleme van az anyósomnak, és ennek megfelelően ápolom a kapcsolatot vele. Na jó, a helyzetet eléggé megkönnyíti, hogy ő igen fiatalos, és nagyon kedves, rugalmas mindenben, szóval igazán modern a felfogása. Tényleg mindig igyekszik segíteni, és azt nézi, mi a jó nekünk.

Az ő részéről én úgy láttam, azt tartja fontosnak – kapcsolatunk további bimbózása érdekében –, hogy ne szóljon bele az életünkbe.

Sokszor érvel valami mellett, mi pedig eldöntjük, hogy megfogadjuk-e a tanácsát, vagy sem. A másik nagyon fontos, amit rettentően értékelek benne, hogy amikor a gyerekeim nála vannak, azt csinálja, amit kérek tőle. Tény, hogy nem szoktam órákig tartó litániákat zengeni, és eget rengető instrukciókkal ellátni a gyerekekre vonatkozóan, hiszen ő is felnevelt kettőt, de amit kérek, azt mindig betartja.

Sok barátnőmnek rossz a viszonya a férje édesanyjával, mert az gyakorlatilag az élő fába is beleköt, mindent kézben akar tartani, vagy éppen olyan rendkívüli képessége van, mellyel érzelmileg kiválóan sakkban tudja tartani a pici fiát. Halkan hozzátenném, ezekhez sokszor a férjnek is partnernek kell lennie, tehát, ha a kedves mama fia könnyen befolyásolható, megette az egészet a fene.

Az anyósom és én ismerjük egymás határait, ekképpen mindketten tudjuk, bizonyos témákban mikor elég az elég, vagy mikor nem kell valamiben túlfeszíteni a húrt. Szó mi szó, én úgy tapasztalom, igenis van jó anyós-meny kapcsolat a világban, bár bevallom, vannak kivételek – nem is egy, és a jó viszonyért igenis mindkét részről komoly lépéseket kell tenni.

Nyitókép: Shutterstock