Közkívánatra: ejtsünk szót a modortalan vásárlókról is - Bálám szamarától az arrogáns köcsögig

Kértétek, ám legyen. A modortalan eladók után, térjünk rá a vásárlói morálra. Igazatok van, róluk is érdemes néhány szót ejteni, és ha hiszitek, ha nem, arról is van véleményem. Nézzük, melyek azok a vásárlótípusok, akik az eladókat és a többi vásárlót is rendre felidegesítik. 

A modortalan eladókról szóló cikk - ami természetesen nem minden eladóra vonatkozik - alatt sokan kommeteltétek, hogy a pökhendi, udvariatlan vásárló ne is számítson kedves reakcióra az eladóktól, kasszásoktól. Nos, ebben igazatok van, bár én nem vettem magamra, annál inkább sem, mert sem jónapot kívánokot, sem viszontlátásrát nem felejtek el köszönni, ha valamit kérek, azt kérem, amikor pedig a sót keresem, nyilván nem ebben a formában kérdezem, hogy "hol a só?" És tadaaaaam, még mosolyogni is szoktam, pedig nekem sincs mindig jó kedvem. 

De hagyjuk is most az eladókat, jöjjön a top 5 legidegesítőbb vásárlótípus. Igen, lehet, valakinek éppen én vagyok az. 

1. Bálám szamara

A személyes kedvencemmel kezdem. Ő az, aki nem tudja, mit akar venni, véletlenül sem ír bevásárlólistát, esetleg még telefonál is a párjának, édesanyjának, bárkinek, hogy nem találja az adott terméket. Ha szólsz neki, hogy kicsit lépjen arrébb, felháborodottan értetlenkedik, neki fel sem tűnik, hogy útban van. Bálám szamara kommunikatív változatban más, számára vadidegen vásárlókkal igyekszik beszélgetésbe bonyolódni, ám ugyanúgy nem mozdul a polc elől. Slágertéma az egekben lévő árak, ami mindannyiunknak fáj, de attól nem lesz olcsóbb a tejföl, ha a pult előtt egymásnak panaszkodunk. Enélkül sem öröm szembesülni azzal, amit az árcédulákon látunk, felesleges még pluszban idegesíteni és feltartani egymást. Bálám szamara előszeretettel hagyja random helyeken a bevásárlókocsiját, ha visszaszalad valamiért. Ez sok esetben valóban praktikusabb, mint a kocsival együtt visszanyomulni a tömegben, de ő az, aki tutira a legrosszabb helyen parkol le a gurulós szekérrel, ami az árufeltöltőknek és a többi vásárlónak is nehézséget okoz. (Itt megjegyezném, hogy az árufeltöltők is képesek erre a mutatványra, kisebb boltokban olykor képtelenség hozzáférni bizonyos termékekhez.) 

2. Elvan a gyerek, ha játszik

Sokan vannak, akik csak úgy tudják elintézni a vásárlást, hogy a gyereküket, gyerekeiket is magukkal viszik. Ez természetes: a kicsik általában még élvezik is a polcok közötti keringést, a nagyobbakkal pedig ezt-azt meg is lehet beszélni vásárlás közben: mit, miért veszünk meg, és mit, miért nem.  A gond ott kezdődik, amikor a szülők úgy vélik, a gyerekük csak úgy éli túl a boltban töltött időt, ha közben a polcok között bújócskázik velük. Nem vicc: láttam már ilyet csúcsidőben is. Ha üresebb a bolt még mókás lehet Pistikét megkeresni a zöldségek alatt vagy a női legginsek között, de amikor egy tapodtat sem lehet lépni, érdemesebb ezt hanyagolni. Érdemesebb a gyereket játszótéri játékkal vagy sporttal lefárasztani, így valószínűleg fegyelmezettebb lesz a boltban. A neveletlen, fegyelmezhetetlen, követelőző gyerek a legtöbbször szülői következetlenség eredménye. 

3. Mint a csiga

Nem mindenki tud olyan gyorsan a saját szatyraiba pakolni, mint ahogyan a kasszás lehúzza az árut (persze, attól függ, melyik élelmiszerláncról beszélünk), de ez nem is elvárás. Ha csak néhány dolgot veszel, azt persze tedd el a pénztárnál, de ha nagybevásárlást tartasz, könyörgöm, gurulós kocsit vigyél magaddal, pláne, ha tudod magadról, hogy már a kasszaszalagra sem logikusan pakolsz fel. Megkönnyíted a kasszás és az utánad sorban állók dolgát is, ha a bevásárlókocsiba pakolsz vissza, és a megvásárolt termékeket az arra kijelölt helyen rendezgeted a csinos kis táskáidba. Baromi idegesítő, amikor arra kell várni, hogy az előtted lévő vásárló bepuzzle-zza a tej mellé a karalábét vagy a tojás mellé a csavarhúzókészletet. Ebbe a csoportba tartoznak azok is, akik miután nagynehezen elpakolnak, kezdik keresgélni a pénztárcájukat. Amíg sorban állt, vajon nem tudta, hogy egyszer majd fizetnie is kell? Nos, miattuk gyakran csapódik le a vétlen kasszáson a sorbanállók feszültsége és minden tisztelem az övéké, amikor némán, pofavágás nélkül kivárják a csigatempóban pakoló-fizető vásárló távozását. Ilyenkor esetleg a többi sorbaálló anyázását is el kell viselniük, holott ők teljesen jól végezték a munkájukat. 

Forrás: Shutterstock

 4. Az arrogáns köcsög

Már az érkezése is hangos: vagy ordítva beszélget valakivel vagy üvöltve telefonál, természetesen kihangosítva, hogy a párbeszédet teljes valójában élvezhessük. A telefonját egy percre se teszi le, a bolt másik felén vásárlók is mindent megtudnak arról, mi történt a munkahelyén, ahol persze mindenki hülye, vagy mit mondott neki az orvos, aki meg egy barom. Rajta kívül természetesen mindenki fogalmatlan: előszeretettel egrecíroztatja az eladókat is, a köszönömöt és a kéremet se ismeri. Amikor fizetésre kerül a sor, biztosan talál hibát a blokkon, akkor is, ha nincs. Fellépése olyankor is fenyegető, ha ő nézett el valamit, és például az akciós termék helyett egy másik került a kosarába. Az arrogáns köcsög, ha időközben meggondolja magát, bárhová leteszi a feleslegessé vált, akár romlandó terméket is, mondván: az eladó majd visszapakolja. Ez nem csak bunkó de végtelenül pazarló hozzáállás is: ugyanis a hűtött, mélyhűtött termékek könnyen romlanak, és mivel nem tudni, mikor landoltak a zoknik vagy illatszerek között, nagy eséllyel a kukában végzik. 

5. A szerencsétlen 

Semmit nem talál, de soha nem kérdez. Inkább ötször oda-vissza tolja a kocsiját, fogja a fejét, dünnyög, izzad. Ő az, aki, ha levesz egy almát, legurít mellette még ötöt, kézzel fogdossa a pékárut (igen, azt is, amit nem vesz meg), és neki jut eszébe a kasszánál az, hogy upsz, valamit elfelejtett, így megakasztva a sort, kényelmesen visszaballag a hiányzó dologért. Ide tartozik az is, aki a kasszánál veszi észre, hogy nincs nála a kártyája vagy ő maga nincs tisztában a bankszámla-egyenlegével. Ez persze bárkivel előfordulhat, de van, akivel rendszeresen elő is fordul. Ide tartoznak azok is, akik pont 100-200 forintnyi áruval pakolnak többet a kosarukba, mint amennyi pénzt magukhoz vettek (és itt most véletlenül sem azokról beszélek, akik anyagi helyzetük okán nem tudnak megvásárolni valamit). Nekik a bálám szamarához hasonlóan azt tudom ajánlani, hogy jó, ha még otthon csekkolják, minden náluk van-e, és esetükben is elengedhetetlen a bevásárlólista, hogy tényleg minden időben kerüljön a kosárba. 

Ezek is érdekelhetnek