Szupermarketek és önkiszolgáló kasszák modortalan dolgozója! Nem szívességet teszel, ez a munkád

Biztos, neked is ismerős, hogy összeszorult gyomorral fizeted be a csekkedet, mert a postai ablak mögött ülő épp csak odavakkant valamit, vagy csúnyán néz rád, mert kicsit szamárfüles a csekked, de az se lehet idegen, amikor egy szolgáltatót hívsz, és körülbelül annak is örülhetsz, ha nem hülyéz le vagy küld el melegebb éghajlatra. Nos, vannak, akik ezeket is tudják überelni: ők pedig nem mások, mint az önkiszolgáló kasszák szigorú felügyelői. 

Elnézve a hagyományos pénztárakat és a mögöttük kígyózó sorokat sokszor kiszaladt már a számon a boldog sóhaj, miszerint: nincs is jobb dolog az önkiszolgáló kasszáknál. Bár képes vagyok mosolyogni, kommunikatív vagyok és ha igény van rá, még néhány szót is váltok a pénztárossal, alapvetően szeretek a saját tempómban, szó nélkül, mondhatni kussban pakolni. Mi más lenne erre megfelelőbb, mint az önkiszolgáló kassza. Már, amikor. 

Igen, ez a manapság már szinte minden nagyobb botban megtalálható technikai csoda szuper, mindaddig, amíg zökkenőmentesen olvasod be a vonalkódot és nem kell segítséget kérned. Ha azonban elakadsz, jön a feketeleves. Én az utóbbi napokban kétszer is kaptam a nyakamba belőle. 

Az egyik nagy élelmiszerhálózat boltjaiban a mindig a "vendégnek/vásárlónak van igaza" (akkor is ha nincs) elve már az önkiszolgáló kasszák ideje előtt sem érvényesült. Sokat háborogtam azon, hogy a felvágottas pultnál dolgozók inkább hátat fordítanak vagy nagy elánnal a szeletelőgépeket takarítják, ha látják, hogy vásárolnál. Nekik mindegy, ők nem sietnek sehová. Nem zavarják, hogy téged halálos vizek vernek nagykabátban és az arcizmuk sem rándul, ha már hatan várnak a nyomorult ennivalójukra. Ha nagynehezen sorra kerülsz és elmérik a kért árut, te pedig köszönöd, de nem kéred a többletet, megsértődnek, és ha netán egy kedvesebb arccal találkozol, aki esetleg köszön és egy mosolyt is elereszt, az a felvágottadat képtelen becsomagolni úgy, hogy a kasszáig érve ne a koszos kosárba landoljon a cuccod. De biztos nekem túl nagyok az igényeim. 

Igen, itt találkoztam olyan hentessel is, aki határozottan megtagadta a húsdarálást, mondván: vigyek abból, ami már készen van - bár 8-kor zárnak, ő már 6-kor elmosta a darálót, és - idézem - hétszentség, hogy újra hozzá sem nyúl. 

Ha a hetente átpakolt polcokon nem találsz valamit, jól gondold meg, hogy kérdezel-e bárkit arról, hogy merre van a só, mert egy "jobbra a második alul" vagy "balra fönt az olajoknál" válasznál többet nem fogsz kapni. 

Forrás: Shutterstock

Azt már meg sem említem, hogy előfordult, a kelkáposzta helyett fejessalátát kaptam a raktárból (bár itt legalább némi - tudatlansággal párosult - jóindulattal és segítőkészséggel találkoztam) és az is előfordult, hogy a kasszában engem kérdeztek, mi az, amit a szalagra raktam. Kaptam már azért is a fejemre, hogy olyan terméket tettem a kosaramba, ami nem volt beárazva (vagyis csak a polcon), igaz, volt, hogy itthon vettem észre, hogy a kivit krumpli áron számolták fel (fordítva nagyobb szívás lett volna) - hiszen majdnem ugyanúgy néz ki és részletkérdésekkel nem foglalkozunk. 

Nos, az ilyen és ehhez hasonló kellemetlenségek egy részét az önkiszolgáló kassza kiküszöbölheti, gondoltam, de ami a minap ott fogadott, arra nehezen találok szavakat. A napi szintű áremelkedéseket, úgy tűnik, az árcédulák nem követik, és amikor lehúztam a már korábban is méregdrága spagettiszószt, a monitor majdnem dupla árat mutatott, mint a polcon jelölt. A barátommal összenéztünk és úgy döntöttünk  - bár ki tudnánk fizetni - de nem óhajtunk 5000 forintos spagettit enni, így segítséget hívtunk, hogy néhány terméket szedjenek ki a virtuális kosarunkból. Hiába mondtuk, hogy tök más ár volt a polcon feltüntetve, és így ezt köszönjük, nem kérjük, az önkiszolgáló kasszák szigorú őre ránk se nézett. Dúlva-fúlva kiszedte a termékeket a listáról és egy viszlát, szívesen, helló, csá nélkül elviharzott. 

Két nappal később ugyanitt kenyeret vásároltam. Előre tudtam, hogy baj lesz belőle, mert még soha nem sikerült leolvasnom a kódját, MINDIG eladó segített, most sem volt másképp. Elregéltem a gondomat, ő pofákat vágott és még mormolt is valamit, hogy nem hiszi el, hogy ezt nem lehet megoldani. Nos, hál'istenek neki se sikerült, csak a kód beírásával. Amikor megkérdeztem, hogy erre a módszerre van-e vásárlói opció, elviharzott. Gondolom, nincs. 

Kedves eladók, önkiszolgáló kasszások, húspultosok! Ha még eddig senki nem mondta volna, nem szívességet tesztek, ugyanis ez-a-munkátok. Igen, te azért állsz a szalámik mögött, hogy amikor kérek, a lehető leggyorsabban leszeleteld nekem a KÉRT mennyiséget, neked pedig, aki az önkiszolgáló kasszánál lődörögsz, a vásárló segítése a feladatod. Akkor se vágj pofákat, ha a vevő a hülye, de akkor pláne nem, ha a nyomorult üzlet képtelen lépést tartani a változásokkal. 

Tudom, szívás, hogy abba kellett hagynod a beszélgetést egy percre, és az is fáj, hogy vissza kellett tenned két terméket a helyére, miután nem kértem, de ha jól tudom, azért vagy ott. Érted? Ezért kapod a fizetésedet. 

Ezek is érdekelhetnek