Búcsúlevél, amit sosem fogsz elolvasni...

"A mi történetünkben túl sok volt a pontosvessző" - mondtam. Megmosolyogtad ezt a hasonlatot, mert tudtad, minden, aminek egy kicsit is köze van hozzánk, az nem lehet hétköznapi. Azt mondtad, semmi baj a pontosvesszővel - de én úgy gondolom, ideje végre pontot tenni.

Egy ideje már sejtem, hogy rád hiába várok... Igaz? Nem terveztem búcsút, pláne nem így, de nem hagyod, hogy személyesen tegyem. Elloptad még annak a lehetőséget is, hogy méltón lezárjamés egy magas polcra száműzzem mindazt, amit irántad érzek. Nos, itt az én pontom; enyém az utolsó szó joga, még így is, írásos formában.

Személyesen elmondtam volna, mennyire hiányoztál, mennyi értékes pillanatot pazaroltam el arra, hogy rád gondoljak.  

Keresni nem mertelek; a te esetedben sosem tudtam jól behatárolni, mi az, ami sok, vagy éppen mi az, ami kevés - pedig a szerelmet elvileg nem kéne patikamérlegen mérni. Az sem normális, amit művel velem ez a "szerelem". Nem kéne öklömnyire zsugorodnia a gyomromnak, nem kéne rabságba esett vadként dörömbölnie a szívemnek a bordáim rácsa mögött. Nem kellene azt éreznem, hogy minden öröm elköltözött belőlem.

Azt mondtad félsz, mire azt válaszoltam, hogy ne tedd. Akarod tudni az igazságot? Én is féltem. Ismeretlen területre tévedtem, és ha rád néztem, tudtam, hogy hasonló cipőben jársz te is. A tükörképem voltál. Zavarba hoztál. Fogalmam sem volt mit illik ilyenkor tenni vagy mondani. Vajon mások hogyan csinálják?

Csak annyit tudtam, hogy te más vagy, mint akikkel eddig találkoztam. Azt gondoltam, ha veled vagyok, nem érhet semmi baj. A többit úgyis kitaláljuk. De te visszatáncoltál. Egyedül hagytál, mielőtt megpróbálhattuk volna.

Forrás: Shutterstock

Ahhoz is gyáva voltál, hogy igent vagy nemet mondj.

Neked fontos a szabadság. Szomjazod a levegőt. Kell az idő. Megértem. Nem akartalak megfosztani egyiktől sem.  

Tiszteletben tartom más határait, mert a sajátjaim is fontosak. Nem kellett volna nevén szólítani, ami közöttünk van. Eddig se kértem többet annál a pár lopott óránál, amit nekem szántál. Nem tűnt soknak, de minden perce ajándék volt. Mert tudtam, hogy mit jelent odaadnod. A legnagyobb tragédia, ami bekövetkezhetett volna, hogy olyan fontos legyek számodra, mint te nekem.

Tudom, milyen rémisztő sebezhetőnek lenni. Azt hiszem, ezt nem nekünk találták ki. Melletted én mégis meg akartam próbálni. Talán néha nem is olyan ördögtől való kockáztatni. Én nem bántam meg, hogy veled kapcsolatban lapot húztam tizenkilencre. Ne félj megmutatni magad, mert egy különleges, értékes, szerethető ember vagy - aki sajnos rendszeres sportot űz abból, hogy az ellenkezőjét próbálja elhitetni magáról.

Ám minden elővigyázatosságod ellenére, néha lehullik a te álarcod is - azt hiszem az egyik ilyen pillanatban történt, hogy megszerettelek. Soha senkitől nem tanultam annyit az őszinteségről, és a bátorságról, mint tőled, ezt sosem felejtem el.

Elengedlek, mert nem tudok fél szívvel szeretni. Nem tudok egy fantomot szeretni. Egyszer engedd meg magadnak azt a luxust, hogy közel engedsz valakit a lelkedhez, annyira megérdemelnéd. Már most irigy és féltékeny vagyok arra a személyre, de ha ez az ára a megváltásodnak, legyen így.

Ajánlom, hogy sikeres és boldog legyél! Egyiknek sincs értelme egymagában. Ahogy neked sem. Hiszem, hogy egy nap te is belátod. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressen és szeressék. Neked a legjobban.

Aurora Elain

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek