A testem fáradt, de az agyam zakatol - én meg idegbajt kapok, ahelyett, hogy aludnék

Végre ágyat érek, hallom, ahogy Szabi békésen horkol mellettem. Próbálok én is ellazulni, ezért szép dolgokra gondolok. Terveket szövögetek egy tóparti házikóról, kandallóról, ropogó tűzről, aztán egy kis ideig nem is figyelem a gondolataimat, majd a következő emlékképem, hogy megint a teendőimen jár az agyam. Ennyit a pihenésről...

Válaszoltam a főnököm e-mailjére? És vajon nem írtam hülyeséget? Betettem a kajás dobozomat a hűtőbe, vagy ott bűzölög a tonhalas tészta az irodában? Vajon heti két tésztás ebédtől nem leszek kövér? Vajon mennyire lesz hideg télen? Csak azért fázom, mert most mindenki fázik, vagy azért, mert beteg leszek? Jut eszembe, mindjárt itt a karácsony, és még senkinek nem vettem semmit! Ettől most rossz feleség vagyok, vagy attól vagyok rossz feleség, hogy bedőlök ennek a nyomásnak, és már októberben ezen agyalok? Két napja nem beszéltem anyámmal. Gáz, hogy ezt számolom?

Fogalmam sincs, milyen nap van. Mindegy is, úgyis mindjárt holnap van, inkább odabújok Szabihoz. Nem mintha ezzel ki lennék segítve, mert totálisan ellentétesek az alvási szokásaink, nem is értem, hogyan nem öltük még meg egymást.

Ő ugyanis az a típus, aki egész éjjel ficereg. Hol jobbra fordul, hol balra, kitakarózik, betakarózik, ledobja a párnáját maga mellé (értsd jól, a fejemre), aztán 10 perccel később visszaszerzi, magához öleli, majd visszateszi a feje alá, és kezdi elölről. Elmondása szerint ő eközben édesdeden alszik, én meg sárgulok az irigységtől, mert én akkor se tudom ilyen nyugiba vágni magam, ha megiszom 2 fröccsöt lefekvés előtt.

Forrás: Shutterstock

Aztán ha épp nem ficereg, akkor beszél. Felül az ágyban és beszél a tévéhez, persze nem értelmes mondatokat fogalmaz meg – bár akkor is furán néznék rá, ha értelmesek lennének, mert üveges tekintettel hablatyol, ami végülis érthető, hiszen alszik. De akkor miért nem lehet ezt csendben csinálni? Mindegy, már beszereztem egy füldugót, ami igaz, hogy nem sok védelmet nyújt a mocorgásával szemben, de legalább csend van körülöttem, miközben szenvedek.

Nagy nehezen abbahagyja a horkolást, a mocorgást, és az álombeli mondandójának is vége. Ilyenkor van lehetőségem nagyon gyorsan elaludni, mert ha egyszer már álomba szenderültem, onnantól nem zavar semmilyen éjszakai tevékenysége. De persze mire elérkezik ez a pont, már annyira ideges vagyok, hogy nem tudom magam lenyugtatni. Számolom, hogy még mennyi időt tölthetnék alvással, ha valaki fejbe vágna egy serpenyővel, majd két perccel később újból a munkán és az e-maileken jár a fejem.

Reggel Szabi úgy ébred, mint aki az egész éjjelt egy thaimasszázs-szalonban töltötte: ki van simulva, idegileg és fizikailag is, vidám, csicsergős, sürög-forog már reggel 6-kor. Én pedig úgy mászom ki az ágyból, mintha egy pitbull szájából rángatnának ki, és persze nem vagyok vele kedves, pedig tudom, hogy nem az ő hibája.

Forrás: Shutterstock

Ő próbál a kedvemben járni, reggelit készít és mesél, milyen feladatok várnak aznap rá, én pedig azzal vagyok elfoglalva, hogy kirakjak a müzlis tálba egy mosolygós fejet a kajámból, hogy legalább addig se azon gondolkodjak, hogyan öljem meg magam. Jó, kicsit túlzok, nyilván nem akarom megölni magam, de tény, hogy amikor 4 órás alvásokkal futok neki a napnak, akkor nincsenek túl rózsás gondolataim.

Ilyenkor Szabi azzal jön, hogy kéne nekem valami altató, én meg egyből felcsattanok, hogy nem altató kéne, hanem neki kéne normálisan aludnia, mint egy értelmes embernek, aki nem hörög, zörög, ugrál és beszél. Ilyenkor elszégyelli magát, aztán nem sokkal később én is. Ő azért, mert nem is emlékszik rá, én meg azért, mert nem tehet róla.

Persze, ha a szívemre teszem a kezem, akkor tudom, hogy ez nemcsak miatta van, hanem azért, mert képtelen vagyok leállítani a gondolataimat. Ha ez sikerülne, akkor simán át tudnám hidalni Szabi éjszakai izgágaságát. Tudom, nem ártana kicsit változtatnom az életmódomon... Például azzal, hogy nem eszem meg esténként, elalvás előtt egy lovat, vagy azzal, hogy beiktatok délutánonként egy kis sportot. Egy próbát mindenképp megér!

Úgyhogy most ez következik, mert az a helyzet, hogy túlságosan boldog párkapcsolatban élek ahhoz, hogy ezen múljon a kiegyensúlyozott jövőnk. Továbbá túlságosan fontos dolog a pihentető alvás ahhoz, hogy megvonjam magamtól.

Nyitókép: Shutterstock

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Hirdetés

Sedacur Forte vény nélkül kapható gyógyszer.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
Ezek is érdekelhetnek