Természetesen nincs két egyforma pár, ahogy a szétváláshoz vezető út is mindegyiküknél különbözik. Nem léteznek ökölszabályok, melyek meghatározzák, hogy két ember viszonya mikor menthető és mikor nem.
A párkapcsolati szakértők általában hangsúlyozzák, hogy amíg nincs jelen a felek között a rendszeres bántalmazás, van esély az ismételt összekovácsolódásra. Én ezt rögtön meg tudom cáfolni, hiszen személyesen ismerek olyan házaspárt, melynek férfitagja az alkoholfüggőség miatt vált agresszívvé, ám miután letette a piát, rendezte sorait és újra egymásra találtak a feleségével.
A rendelkezésemre álló információk alapján Jen és Ben szakítása nem a párkapcsolati erőszaknak volt köszönhető; az ő viszonyukat egészen más tette tönkre. 2003 őszén az elviselhetetlenül nagy médiafigyelemre hivatkozva előbb elhalasztották esküvőjüket, majd 2004 januárjában J.Lo felbontotta eljegyzésüket.
A döntést mindketten azzal indokolták, hogy az énekesnő már készen állt a gyerekvállalásra, míg a színész még jó pár évig szeretett volna családi kötöttségek nélkül élni. Emellett nehezen dolgozták fel, hogy gyakorlatilag állandóan fotósok loholtak a nyomukban és minden héten a címlapokra kerültek, így joggal érezték, hogy friss levegőre van szükségük lelki problémáik megoldásához.
17 évvel később, miután mindketten túlestek több váláson vagy szakításon, illetve gyermekeik is születtek, újra egymásra találtak, és a jelek szerint most boldogabbak, mint valaha. A jövő zenéje, hogy mennyire lesz tartós a házasságuk, de sokak szerint abszolút esélyesek a holtomiglan-holtodiglanra.
Párkapcsolati szakértők szerint nem olyan ritka, hogy a felek szakítás után megkívánják a felmelegített káposztát: a párok nagyjából 50%-a újra megpróbálja együtt, ám arról nem szól a fáma, hogy hány százalékuk jár sikerrel hosszú távon.
Bár meglepő lehet, nem feltétlenül a szakításhoz vezető problémák határozzák meg azt, hogy életképes lesz-e egy felfrissített viszony. Sokkal inkább az, hogy a két fél hogyan viszonyul azok megoldásához, illetve önmagukhoz.
Sok esetben azért válik működésképtelenné egy kapcsolat, mert a felek forrásai kimerültek, emberileg nem érzik magukat elegendőnek ahhoz, hogy megoldják a problémáikat, ám lehet, hogy hónapok, évek múltán ez változik.
Utóbbira azonban csak akkor van esély, ha az érintettek azonos szinten képesek az önvizsgálatra, az önfejlesztésre irányuló igényük nagyjából megegyezik, illetve jó az önkritikájuk, tehát tudnak tanulni a hibáikból. Ha mindez megvalósul, lehetséges, hogy idővel újra közös hullámhosszra kerülnek, ebből kifolyólag pedig ismét alkalmassá válnak az együttműködésre.
Erőltetni azonban semmit nem szabad, a görcsös ragaszkodásból pedig még soha nem sült ki semmi jó. Aranyszabály, hogy ha az ember egy partner állandó jelenléte nélkül is harmonikus egészként képes funkcionálni, párkapcsolatban is sokkal egészségesebben működik majd.
Ha épp nemrég szakítottál, ám ennek ellenére minden vágyad, hogy a másikat magad mellett tudd, próbáld felismerni, hogy bár természetesek az érzéseid, ez csupán afféle elvonási tünetegyüttes!
A sors nem fogja visszaadni a szerelmedet, csak mert „látja", hogy milyen szomorú vagy, viszont minden erejével „támogatni fog", ha arra fókuszálsz, hogy egymagad is kiegyensúlyozottá válj és megerősödj.
Ha ezt az állapotot sikerül elérned, már nem az lesz a legfontosabb napirendi pont, hogy újra összejöjjetek, így automatikusan nyitottá válsz arra a fajta boldogságra, amire a diszfunkcionálissá vált kapcsolatodban esélyed sem lett volna.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.